Célegyenes. Végre ott tartunk, hogy már csak pár hét és megjelenik az első kötet. Így hát befordultunk és már csak karnyújtásnyira van a cél.
A második fejezet tervezett illusztrációja.
A mai napon ellátogattunk egy megbeszélésre a könyvem kiadásával kapcsolatban. Bátran mondhatom most már, hogy ez a könyv ki lesz adva. Valószínűleg úgy egy hónap múlva már a kezetekben tarthatjátok fizikai formában is a könyvet, és megismerhetitek (jobban) Főnixet és a Kontinenst. A borítóterveket és az első betördelt kéziratot jövő hét végére kapjuk meg. Utána még egy kis javítgatás, finomítás, és nyomdakész lesz (remélhetőleg).
Teendők addig
Lektorálás
Hátsó borító szövegének megtervezése
Bemutatkozás írása
És még néhány egyéb aprócska döntés áll előttünk.
Remélem most már minden simán menni fog, és április végére a kezemben tarthatom az alkotásomat, és azt is, hogy már ti is várjátok a megjelenést!
Mára csak ennyi lett volna. Köszönöm, hogy elolvastad!
Szóval, egy kicsit elmaradtam a bejegyzések írogatásával az utóbbi… két hétben. De ezt most bepótlom egy “vegyes felvágott” bejegyzéssel. A mai bejegyzésben lesz egy rövid részlet, a nyolcadik fejezetből, egy gyors karakterjellemzés és néhány egyéb dolog. Kezdjünk is neki!
Nemzetközi Nőnap
Vasárnap volt a Nemzetközi Nőnap és mindenkinek így utólag is Boldog Nőnapot kívánok! Valamint Kalocsán múlt pénteken édesapám és néhány társa rendezett egy felolvasó estet, aminek azt hiszem, hogy ez volt a mottója: nőkről, nőknek. Valami ilyesmi volt. Nagyon hangulatos kis este volt, hallhattunk sok szép verset, találkoztunk sok ismerőssel. Ez volt a 2. ilyen felolvasó estjük és elég telt házas esemény volt. És most én is be fogok állni a reklámozó sorba, hogy legközelebb, ha van időtök meg kedvetek, akkor ti is eljöhettek egy ilyen felolvasásra. A következő pontos időpontját nem tudom, de a költészet napja alkalmából fogják rendezni. Ha szereted a verseket és a költészetet, akkor ott a helyed!
Közelítek a kiadáshoz
Az előző héten a könyvem első körben lévő lektorálása megtörtént és apukám elment egy nyomdához. És amikor ő onnan visszajött, akkor eléggé fel voltam villanyozva, miután elmondta, hogy milyen lehetőségeim vannak. Oké, igen, egy könyv kiadása azért sokba kerül, de ha az ő könyvére összekapargattuk a pénzt, akkor az enyémre is menni fog, bárki bármit is mond. Szóval, jövő hét csütörtökön elméletileg találkozunk a nyomdával és megbeszéljük a dolgokat. Utána (ha megvan a borító, a tördelés, az illusztrációk helyére illesztése és az egyebek) már csak a nyomtatás van. Lehet, hogy nem mutatom ki, de már alig férek a bőrömbe, annyira izgatott vagyok. Aztán lehet, hogy koppanok… (Na, jó, ez csak vicc volt. Nem fogok koppanni! Sajnálom, ha egoistának hangzom, de egy nagyon jó könyvet írtam!)
Aminek nagyon örültem, az az volt, hogy a nyomda majd az én elképzeléseim alapján készít nekem egy borítót, ami valószínűleg tetszeni fog. Úgyhogy most tűkön ülök addig, amíg a kezemben nem foghatom az elkészült Futó tűzt.
A Nagy-erdő
És akkor jöjjön a részlet:
Főnix a Nagy-erdőben.
“…Amikor felébredtem, a csillagos ég bámult vissza rám, mintha ezernyi apró szempár figyelte volna az álmomat. Gyorsan ellenőriztem, hogy megvan-e még minden végtagom. Megvoltak. Semmi nesz nem hallatszott az erdőből, csupán a tücskök lágy ciripelése. Mégis mi olyan veszélyes itt? Órákon át ki voltam ütve, és semmi sem jött megenni. Felálltam. Minden ugyanúgy volt, ahogyan akkor, amikor kikászálódtam a vízből. Azt leszámítva, hogy most az égen ezernyi apró csillag pislákolt halovány fénnyel a Hold körül. Az erdő így még sűrűbbnek, és még ijesztőbbnek tűnt, mint azelőtt. Kitöröltem az álmosságot a szememből, és elindultam a fák felé. Bedugtam a fejemet, és körbeszimatoltam. Semmi veszélynek nem észleltem a jelét. Úgy döntöttem, hogy inkább holnap nézek körbe. Akkor biztosan nem esek hasra egy gyökérben sem, és persze nem töröm ki a nyakamat. Mert amúgy képes lennék rá. De milyen gáz lenne már? Főnix, a nagy hős, akinek meg kellett volna menteni minket, úgy halálozott el, hogy kitörte a nyakát, egy gyökérben.Na, ezt köszi, de nem!…”
Amanda
És akkor jöjjön a mai bejegyzésem utolsó pontja: a karakterjellemzés. Tan-tan-taaaan!
Amanda Főnix nagymamája, Viharnak, Főnix apjának édesanyja. A férje, élettársa, akit Rufusnak hívtak Főnix és Amanda találkozásakor már majdnem egy éve halott. Amanda három csikónak, Viharnak és két bátyjának, édesanyja. Ő egy eléggé egyedi kanca és néha, általában elég idegesítő tud lenni az örökös titkolózásaival. A legtöbbet elhangzott mondata: Majd megtudod, ha eljön az ideje!
Ez a kép egészen hasonlít a fejemben megszületett elképzeléshez.
“A partján egy öreg, palomino színű kanca legelészett békésen. A sörénye és a farka hasonló színű volt, mint a teste, talán egy kicsi mályvás beütéssel. A jobb mellső lábán nagyjából lábszárközépig húzódott egy jegy, a többin a bokája környékéig voltak fehér foltok.”
Mit írhatnék még róla? A könyvben minden fontos tudnivaló benne van (vagy benne lesz a következő kötetekben).
Ennyi lett volna mára/múlt hétre. Köszönöm, hogy elolvastátok!
További szép napot!
A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!
Szóval, ma elmentünk, hogy beszéljünk az egyik kiadó egyik szerkesztőjével, hogy hogyan lehetne kiadni a könyvemet és a vele kapcsolatos részleteket. Úgyhogy most teljes mértékben pörög az agyam. El kellene dönteni, hogy hogyan akarjuk kiadni. Ezt pedig elég nehéz így eldönteni. Én például teljes mértékben döntésképtelen vagyok. Nem tudom, hogyan kellene. Nem vagyok jártas az ilyenekben. Legalább a mai túránkkal megtudtuk, hogy merre hány méter. Ez is már haladás.
Az első könyvet ugye már mondtam, hogy újra elkezdtem átnézni, kijavítgatni, belejavítgatni. Szóval a jelenlegi állapot szerint, valószínűleg az eddig feltöltött részletek is változni fognak. Sőt, biztosan van bennük némi változás. Tekintve, hogy valószínűleg tele vannak szóismétléssel meg hasonlókkal. Úgyhogy még nem biztos, hogy minden úgy lesz, mint ahogyan az oldalon szerepel.
A könyvvel kapcsolatosan még van néhány dolog, amit el kell intézni. Kell még készíteni hozzá illusztrációkat, át kell nézni a hibákat, a helyesírást, össze kell kaparni neki egy jó borítót és egyebek. Szóval van még tennivaló. Főleg, hogy rengeteg apró részletet toldottam hozzá a kézirathoz, amit át kell majd írni a könyvbe, meg vannak részletek, amiket teljes mértékben átírtam. Jó buli lesz! Legalább nem fogok unatkozni!
A könyvkiadás alapból nekem egy elég necces dolognak tűnik, de majd csak megoldjuk valahogyan. Én elhatároztam, hogy ki fogjuk adni, és ezt nem vagyok hajlandó feladni. Álmok nélkül nincs valóság. Én hiszek benne, hogy ez nemcsak egy álom, és hamarosan valóság lesz belőle. Legalábbis a remény hal meg utoljára.
Ennyi lettem volna mára. A következő bejegyzés valószínű, hogy Valentin-napon fog következni.
A mai napra egy egyszerű témát találtam ki: a leállíthatatlan agyam.
Nemrég ugyebár befejeztem a 2. könyvem írását is, és nekiálltam, hogy kijavítsam. Közben pedig kitaláltam, hogy akkor csak át kellene olvasni még egyszer az első kötetet is. Úgyhogy fogtam a kéziratot és egy piros tollat, majd nekifogtam az átolvasásnak. Nem kellett volna. Körülbelül most tartok a könyv felénél és már rengetek piros tinta került a lapokra. Olyan, mintha valaki elvérzett volna rajtuk. Na, jó! Azért annyira nem sok, de toldottam hozzá eleget. Sőt, valamelyik reggel kitaláltam, lehet hogy ma, már nem emlékszem, hogy a prófécia, ami Főnix “végzetéről” szól, nem lesz jó. Legalábbis az utolsó sorának nincsen értelme, mert igazából nincs a könyvben semmi ahhoz hasonló. Úgyhogy vagy alkalmazkodom a jóslathoz, vagy újraírom az utolsó sort. Jaj, de jó buli lesz! Nem vagyok egy nagy költő és azt a négy sort is sokáig tartott összeszedni. Oh, Atyám..
Szóval, igen. Teljes erőbedobással írogatok. Most már arra is rászoktam, hogy az iskolában a két óra közötti szünetben is a könyvet javítgatom. Az osztálytársaim már kezdik unni a dolgot, de kit érdekel a véleményük? Engem nem csak a kockulás érdekel. Persze tisztelet a kivételnek!
Amit még nagyon bírok ebben az állandó javítási dolgon, hogy nem bírok tőle aludni. Ha bedőlök az ágyba, akkor még legalább fél órán keresztül agyalok a könyvön. Fél órán keresztül körmölöm az ötleteimet. Amikor azt hiszem, hogy most már kiapadt az ötlettáram a mai napra, akkor még jön egy nagyon ütős ötlet, és ha nem írom le, akkor elfelejtem. Muszáj leírni, mert különben azon jár a fejem non-stop. Ha meg leírom, akkor legalább nyugodtan alszom. Csak néha jó lenne megnyomni a piros gombot és egy kis ideig nem a könyvön agyalódni.
Most már nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szeretném, ha sikerülne kiadni. Elméletileg hamarosan, most már tényleg hamarosan találkozunk a kiadós emberrel és megbeszélhetjük a dolgokat. Hamarosan…
A leállíthatatlan agyműködés most is a kézirat felé parancsolgat, úgyhogy ennyi lett volna mára.
Oké… Szóval, az Ismerkedés a karakterekkel bejegyzéseimet kitöröltem. De, most kicsivel részletesebben fogok beszélni róluk, azonban egy bejegyzésben csak egy karakterem fog szerepelni. A maiban Főnixről fogtok megtudni többet. Úgyhogy jöjjön Főnix!
Főnix –A csikó, aki tűzben született
Na, a napokban igyekeztem összehozni magamnak egy borítót az első könyvemhez. Ugyebár így sem tudom, hogy miből fogjuk magát a könyvet kiadni. Ahhoz meg még lehet nem kellene egy profi grafikus megfizetése is, hogy lehessen egy olyan borítóm, amiben nem találok hibát. Szóval, rajzoltam ezt a képet (kattints rá, hogy nagyobb legyen). Borítónak ezt, illetve valami hasonlót képzeltem el. Maga a kép egészen jó lett, de van nagyon sok dolog, ami nagyon-nagyon szúrja a szememet. 1. A tűz. Nem tudok tűzet rajzolni. Ez csak az éppen tűrhető határán van. 2. Fények és árnyékok. Nem tudok fény-árnyék hatást színezni, ha tűz is van a képen. Amúgy is csak árnyékolni tudok. 3. Van némi problémám Főnix kinézetével is. De ezt majd később részletezem.
“…Nem tudtam, hogy mire érti a „lenyűgöző” jelzőt. Nem voltam az. A fejemen csak egy szimpla folt volt, ami igaz, hogy hasonlított egy kicsit a tűzre. A lábaimon a jegyek pedig végképp nem voltak olyanok. A bal mellsőn a bokám vonala felett húzódott egy folt. A hátsó lábamon lábszárközépig nyúlt egy. A jobbon a bal szintje alatt, az elsőn meg csak a patám vonala felett volt egy kisebb. Tökre átlagosan néztem ki, szerintem.”
Igen. Kinézetre ez lenne Főnix. Egy vörös csődör. Igaz ennek a hivatalos neve sárga, de én azért is vörösnek mondom. Mert ő vörös. Mondjuk ez a képen nem látszódik. Ott sárga. A sörényének és farkának színe egészen jól sikerült. És akkor rátérek a testalkatra. A képen túl nagy a mellkasa. Túl nagy. Ha el szeretnéd képzelni Főnixet, akkor mixelj össze egy arab telivért (3. kép) és Szilajt, a rajzfilmből (2. kép). És akkor a szőrét képzeletben varázsold át vörössé (1. kép) és tedd rá a jegyeket. Voálá! Megkaptad Főnixet! Na ugye, hogy nem hasonlít a rajzomra?
Főnix egy Kontinensen élő csődör(csikó). Nagyon segítőkész, de csak abban az esetben, ha bízik is benned. Fél saját magától és az erejétől, a tűztől. Mivel egy baleset következtében valaki olyannak okoz fájdalmat ezzel az erővel, aki közel állt hozzá, ezért inkább elszalad, elbujdos. De az élet nem hagyja annyiban. Nem menekülhet el senki sem a saját sorsa elől, így hát vörös csikónk sem bújhat el. Az élet, halott édesanyja és más dolgok belezavarnak ebbe a bujdosásba, így Főnix végül ott fog állni, a végzetével szemben. De a többi dolgot vele kapcsolatban majd a könyv elolvasásával megtudhatjátok. 😛
További szép napot!
A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!
Egy kicsit késve vagyok vele, mert már elég régen történt, de csak most jutottam el odáig, hogy feltöltsem.
A mai napon (2014. dec. 1.) édesapám megtartotta az első könyvbemutatóját, a kalocsai Tomori Pál Városi és Főiskolai Könyvtárban. Szegény síkideg volt, de túlélte, és sikeres is volt.
Maga a bemutató 5-től 6 óráig tartott, majd még sokáig beszélgettek az emberek, és ették a fincsi sütiket. Nekem személy szerint a sütis része tetszett a legjobban. Azok nagyon finomak voltak.
Édesapám verseskötete, a Csillaglélek. Ez egy kemény borítású verses könyv, az 1983-2014 között írt verseinek válogatásából. Van köztük mindenféle témájú írás. Szerelmes, spirituális és erotikus is.
A versek csodálatosak, amikor pedig felolvassa őket az ember, mintha a világ megszűnne létezni körülötte, és csak ő van, meg a vers.
Ah, nem viszem túlzásba az érzelgést. Ez egy tény: apám nagyon jó verseket tud írni. Szeretnél tőle olvasni, akkor menj ide: polirobert.hu
Egyebek
Ettől a könyvbemutatótól még jobban szeretném már a kezemben tartani a saját könyvemet. De néha már kezdem azt érezni, hogy soha nem lesz kiadva. A legnagyobb problémám azzal van, hogy még nincsen borítóm. Igaz kiadó, vagy kiadásra fordítható pénzem sem, de azt még mindig előbb lehet összeszedni, mint egy normális borítót. És mivel én nagyon maximalista vagyok, ezért az a problémám, hogy egyszerűen hiába próbálok meg rajzolni egy borítót, nem tetszik a saját munkám. Ránézek és utálom. Pedig egészen jól rajzolok, de én annál jobbat akarok. És az igényeimet sem adom alább, mert hiába olcsóbb a puha borításos könyv, én akkor is a keményhez ragaszkodom. Nem vagyok egy egyszerű eset, tudom. De nem bírok változtatni rajta.
A probléma a rajzaimmal nem is maga a rajz, azt hiszem. Hanem mindig találok egy apró vonást, amit már nem bírok kijavítani, vagy nem tudok és eldurran az agyam. Ha meg már észrevettem, akkor csak azt az egy, észrevehetetlen hibát látom, és képtelen vagyok elfogadni, hogy az legyen a borítóm. (Meg igazából még azt sem találtam ki, hogy mi is legyen rajta, de csitt! Ez titok.)
Szóval, igen. Vannak még akadályok annak a könyvnek az útjában, de átverekszem magamat rajtuk. Nem érdekel ki mit mond. Akkor is ki lesz adva, egy éven belül! Ha nem, akkor… nem tudom. De tutira ki leszek akadva, feladom az írást és örök magányosságban fogom letölteni az életemet, szégyenteljesen, a szobámba bezárkózva. Úgyhogy nagyon jó lenne, ha sikerülne kiadnom.
