Úgy éreztem, hogy itt az ideje egy újabb részlet megjelentetésének. A haditerv című, 6. fejezetből adok most nektek egy parányi betekintést, de nem többet. Ami pedig a könyv kiadását illeti, még nem tudok biztosat mondani, de ha minden igaz, akkor májusban nem fog megjelenni, hanem majd csak Augusztusban. Tudom, hogy ez mindenki számára egy elkeserítő hír, hiszen most sokkal többet kell majd azon őrlődnötök, hogy mi lesz a folytatásban, de ha türelmesek vagytok, akkor meglátjátok, hogy megéri várni. Addig is folyamatosan javítgatom az apróbb részleteket, és lázasan formálom a harmadik könyv cselekményét. Read More
Tag: könyvről
Harag
Elég sok idő telt már el azzal, hogy csak könyvértékeléseket írtam, úgyhogy gondoltam jöjjön megint egy kis információ a Sárkánytűzzel kapcsolatban. Harag rövid karakterjellemzéséről lesz szó, csak előtt még egy-két más információ.
Nos, a legutóbbi saját könyvről szóló posztban azt mondtam, hogy 10 illusztráció lesz a könyvben. Ez most már kibővült 11 képre, de még előfordulhat, hogy készítek hozzá többet. A Sárkánytűz terjedelemre nagyobb lesz, mint a Futó tűz, tekintve, hogy sokkal jobban rájöttem, hogyan kell tájleírást/tárgyleírást adni dolgokról, és sikerült részletesebben is jellemeznem az eseményeket. A “Főnix leütött tizenkét sárkánylovat” mondatból csináltam egy egész oldalt, amire még mindig nagyon büszke vagyok. 😛 A kézirat A4-es formában jelenleg 130 oldal, ami A5-ös méretben az illusztrációkkal szerintem eléri majd a 200 oldalt. Úgyhogy én teljesen meg vagyok elégedve a teljesítményemmel. De majd meglátjuk, ha kézhez kapom a könyvet. Read More
Szerelem a levegőben
Ne tévesszen meg a cím. Nem másról, mint a Sárkánytűzről lesz szó, pontosabban annak ötödik, Szerelem a levegőben című fejezetéből lesz ma részlet.
De előtte egy kis közérdekű közlemény.
Szóval, az utóbbi hetekben igazán hanyagoltam a második kötetet és eltértem az olvasás irányába, és könyvelemzéseket írogattam. Erre nem lehet senkinek egy rossz szava sem, mert minél többet olvasok, annál jobban írok. A legutóbbi poszt, amit az én könyveimmel kapcsolatban írtam, az mondhatni, hogy a Futó tűz illusztrációinak története volt, de ugyanakkor ott van a Valentin-napi részlet, de azt minden tisztes rajongóm olvasta már a könyvben 😛
Ha esetleg lemaradtatok volna, múlt héten volt egy interjúm a FIX tv-nél. Itt megtekinthető a videó: (link) Pár dolog a videóval kapcsolatban:
- A nevemből a videó alatt kihagytak egy “a” betűt, tudom.
- Izgultam, mint állat, úgyhogy elismerésre méltó, hogy megszólaltam.
- A vörös fejemért bocsánat, nem azért van mert túl sok pirosítót kentek rám.
- Mondhatják nekem akárhányan, hogy nehéz megélni az írásból, én tisztában vagyok vele, de ettől még nem fogok visszatántorodni. Vannak emberek, akik megélnek belőle, és én is ilyen leszek. Nem állhatok neki az egésznek úgy, hogy éhen fogok halni belőle.
- A példaképes dolgot inkább hanyagoljuk. Nem akarok hasonlítani senkire, csak magamra.
Valamint, az utóbbi napokban (végre) befejeztem a Sárkánytűz harmadik javítását, vagyis (elméletileg) most már csak a helyesírási hibákra kell odafigyelni. Remélhetőleg a történet mindenhol egyeztetve van és nem írtam sehova sem hülyeséget.
És mivel befejeztem a könyvet (sőt, még fülszöveget is írtam hozzá), elkezdtem a harmadik részt, Az őrzők tüzét, immár talán a harmadik alkalomra. (Bűvös hármas…) Most már talán menni is fog valamerre a történet, mert volt annyi eszem, hogy leírjam. Jut eszembe, le kellene cserélnem a falon a Sárkánytűz könyvfelépítését, Az őrzők tüzének könyvfelépítésére. Ez lesz a mai következő tennivalóm.
Ja, és az összes illusztráció is elkészült a Sárkánytűzhöz, valamint a térképet is átmásoltam egy kevésbé sárga lapra. Már csak a helyneveket kell ráírni, és kész. Ebben a könyvben 10 illusztráció és 1 térkép lesz. A többi dologban teljes mértékben a fantáziátokra kell hagyatkoznotok.
Szóval minden szépen összeáll. Hamarosan szerintem megint lehet kezdeni a nyomdával a levelezgetést, és májusban, remélhetőleg, megjelenik a várva várt 2. kötet.
De elég a felesleges fecsegésből, hiszen senkit sem érdekel…
Szerelem a levegőben
“…Hiányzott a Kontinens. Jobban, mint gondoltam, hogy hiányozni fog. Ott van 
mindenki, akit ismerek és szeretek. Anya, apa, Pamacs, Éjfél, Freedom, Fella, Pici, Prudentes, Pacsi, Oculus és a többiek. Annyira vissza szerettem volna menni oda, de azóta már lehet eltelt sok-sok év, és lehet… lehet, hogy már… halottak… Nem! Pár évnél több még nem múlhatott el.
Az erdő miatt az egész dolog most még rosszabb volt. Ahogyan néztem a lassan szaladó patakot a Tündér-erdő és a Tündér-folyó jutott eszembe. Igaz, itt zöldben és nem rózsaszínben pompázó fák voltak, de a patak túl sok emléket hozott elő, amik most fájdalmasan jártak át engem. Visszaemlékeztem azokra a napokra, amikor a nagyi megkergetett a folyóban. Arra a sok történetre, amire tanított. Visszaemlékeztem Pamacsra, akinek az új világok kész kincsesbányák lettek volna, mert imád mindent megtanulni a növényekről és állatokról. Tapasztalatból tudom. Aztán ott volt még anya. Mit meg nem adnék, ha csak egy percre, újra láthatnám legalább a szellemét…”
Nos, ez egy igencsak rövid részlet volt, de szerintem elég érzelmes. De azért nem lőttem le a fejezet poénját. Azt majd májusban.
Hát, ennyi lett volna mára.
További szép napot!
Valentin-napi különlegesség
Mint azt már korábban említettem, Valentin-nap alkalmából készítettem egy különlegességet, csak kedves olvasóim számára. Úgyhogy most posztolok egy részletet az első könyvből, és egy képet hozzá.
Valentin-napi különlegesség
“…Mielőtt Iza reagálni tudott volna, fogtam magamat, és beleugrottam a tóba. A hatalmas csobbanás összes cseppje a fehér kancacsikóra esett, aki mikor felbukkantam, gyilkos tekintetet vetett rám, miközben ázott sörénye a szemébe lógott, és rátapadt a nyakára. Kikászálódtam a vízből, leráztam magamról, amennyit csak tudtam, és vágtába kezdtem, Izával ellenkező irányba. A kanca utánam vetette magát, de nem bírt elég gyorsan futni ahhoz, hogy beérjen.
Amikor egy olyan részhez értem a mezőn, ahol nem voltak túlságosan közel tavak, vagy dombok, és az egészet színpompás vadvirágok borították, lelassítottam. Bevártam a mérges kancát, aki mögöttem loholt. Addigra már megszáradtam, és valószínűleg ő is. Amint beért, rám vetette magát, és a földre döntött. Volt egy aprócska összezörrenésünk, de végül csak feküdtünk egymás mellett, a virágok között, és bámultuk a hatalmas, ezüstszínű holdat. Mind a ketten fáradtak voltunk a futástól, úgyhogy lihegve hevertünk a fűben.
Pár percnyi pihenő után a hátamról a hasamra gurultam. A lábaimat magam alá húztam, és úgy néztem a mellettem fekvő szépségre. Most már nem is tagadtam. Iza volt a leggyönyörűbb dolog, amit valaha láttam. Ahogyan ott feküdt, és a hold varázsos fénye beterítette, ahogyan hófehér sörénye között a kis vadvirágok átbújtak… Úgy nézett ki, mint egy angyal. Végül megszólaltam:
– Tudod, tényleg van valami, ami gyönyörű a Magányos-medencében.
– Igen? És mi az?
– Te.”
Tudom, hogy utáltok e jelenet miatt. Főleg, hogyha végigolvastátok a könyvet. (Egyébként rájöttem, hogy Izáról még egy képet sem rajzoltam. Ez hogy történhetett?)
Hát, igen. Főnix nem szereti a Valentin-napot. Ezek után már nem. A romantika nem éppen a legjellemzőbb ebben a könyvben. (Meg nem is nagyon tudok romantikus jelenetet írni, anélkül, hogy ne hangozzon bénán. Habár nekem majdnem minden romantikus jelenet bénán hangzik. Velem van a baj.) De aggodalomra semmi ok! Azért nem vagyok annyira kegyetlen, hogy Főnixet teljesen kihagyjam a történet hátralevő részében a szerelemből. Azért nekem is van szívem. De elég is ennyit tudnotok.
További szép napot!
Futó tűz: Az illusztrációk története
Ma nem könyvelemzést fogok posztolni, mert sikeresen elszakadva az aktuális olvasási mániát okozó könyvtől, rávettem magam, hogy valamit a könyvvel kapcsolatban adjak nektek. És nem, nem a Sárkánytűzről van most szó. Tudom, hogy mindenki nagy izgalommal várja ( 😛 ), de azzal még várni kell. Persze lesz még talán egy-két karakterjellemzés, meg pár részlet a fejezetekből, de már majdnem ideje kiadni, úgyhogy inkább a javításra koncentrálok. Így is már 126 oldal A4-es méretben, és még csak most kezdtem a javítás 2. fázisát, és a 4. fejezet elejére értem. Sok munkát kell még belefektetnem! Úgyhogy ma visszahozom szeretett sorozatunk első (és egyben pillanatnyilag az egyetlen) megjelent kötetét, a Futó tüzet. (Most jön az a rész, hogy mindenki felkapja a könyvet és együtt nosztalgiázunk Főnix barátunkkal.)
Szóval mit terveztem mára? Hát csak úgy meglátogattam a Facebook oldalát a könyvnek, és kicseréltem a borítóképet egy a második kötet hatására inspirált képre. És akkor eszembe is jutott, hogy régen írtam utoljára a honlapra. És valamiért eszembe jutottak a Futó tűz illusztrációi. És akkor jött az ötlet. Tekintsünk most meg közösen, hogy pontosan mely mondatok is inspirálták az illusztrációkat, illetve mit használtam egyeseknél az ábrázolás alapjául.
Nem titok, sokszor úgy rajzolok, hogy egy képet nézek hozzá, hogy egyes részleteket jobban le tudjak rajzolni. Az illusztrációknál is használtam néhány itthoni dolgot ahhoz, hogy sikerüljön minél szebben megelevenítenem a lovakat a képeken. Úgyhogy lássuk:
A tűz szülötte
Szóval, mint tudjuk, a könyv első illusztrációja Főnixet ábrázolja, miután kikecmergett a folyóból, és meghallotta Pamacsot.
A probléma ennek a képnek a rajzolásakor az volt, hogy nem tudok olyan egyszerűen szemből vagy hátulról lovat rajzolni. Oldalról egész jól megy. De itt kellett, hogy látszódjon Főnix, de Pamacs is. Ezért ezt a megoldást választottam. De Főnix ráadásként még csikó is, ezért ugye megint másként kell ábrázolni. De megláttam a tökéletes megoldást. Ott állt a polcomon arra várva, hogy meglássam: katt.
Csupán annyit kellett tennem, hogy kissé féloldalasan magamnak háttal elhelyeztem, és már rajzolhattam is. Sokkal könnyebb volt 3D-ben is látni, hogy mit akarok kihozni a rajzból. És azok, akik olvasták a könyvet, pontosan tudják, hogy mi lett belőle.
– Jó kis zivatar, nemde? – szólalt meg hirtelen egy hang a hátam
mögött.
Megfordultam. Biztos voltam benne, hogy hallottam valakit, de
senkit sem láttam, csak fákat.
Remélem azt mondanom sem kell, hogy mennyi időbe telt megrajzolni a füvet! Jesszusom, az milyen sokáig tartott! A legtöbbet ezzel a képpel törődtem, mint az első illusztrációval. Minden vonalat szépen megerősítettem, minden árnyékolásra rengeteg időt, energiát és hegyezést szenteltem. Ez az egyik kedvencem.
A “rémálom”
Főnix tanul, próbál túlélni egy mókus mellett. Az anyja halott, az apja elment. De az anyja azért mégis tart egy csevejt fiával. Valljátok be, hogy imádtátok ezt a részt!
Ezzel a képpel meggyűlt a bajom. Főleg mert nem tudtam, hogy melyik rész legyen. Többször megpróbáltam ábrázolni. A fejemben olyan szépen megvolt, de nem bírtam papírra vetíteni. Aztán, végül talán egy újságon lévő lófejjel, sikerült szemből lerajzolnom. És elég jó lett a végére.
Egyszerűen csak nem volt kedvem végleg búcsút venni Esperanzától. Hiszen még csak most kezdődött a könyv. Nem érhet véget ennyivel még a szerepe. Oh, de bírni fogjátok a későbbiekben esedékes eseményeket. De még a 4. könyvig várni kell a személyes visszatéréséig. De persze nem hagyhatjuk ki azért a sztoriból. De ez nem tartozik ide. Majd később. 😀
Már lélegezni is nehezemre esett. Majd hirtelen egy
alak jelent meg előttem. Megtorpantam. Amikor jobban szemügy-
re vettem, felismertem benne valakit.
– Anya? – kérdeztem tőle rémülten és levegőért kapkodva.
Egyszerűen imádom a sörényét. Annyira örültem, hogy sikerült képben ismertetnem azt a “gyönyörűséget”, amivel a könyvben illetik. Igen, egy tipikus Szépség Istennőjétől eredeztetett ló. Nem hibáztathatjuk Vihart, hogy beleszeretett, igaz?
Történetek a múltból
Az eredeti 3. illusztráció a térkép. Az 5. fejezetbe illeszkedne, de sokkal jobb a könyv elején. Úgyhogy lépjünk tovább a jósunkra.
Ennek a képnek az alakulásából annyira emlékszem, hogy le akartam rajzolni, hogyan képzelem el a jóst, mert nehezen sikerült leírnom, és gondoltam megkönnyítem egy rajzzal. Imádom a mintákat a testén. Tök menők. Jól áll neki.
A jóshoz és a képéhez adok egy tanácsot, amit a második könyvnél hasznosíthattok, és esetleg egy később kiderülő információra deríthettek fényt, vagy kapiskálhatjátok már most. Illetve hamarosan. Csak annyit tanácsolnék, hogy ezt a képet, és a következő könyvben az egyiket, hasonlítsátok majd össze. És figyeljetek nagyon jól. Tetszeni fog. Ez egy ilyen kis “jós állatok jellemzői” dolog lesz, de még nem most!
Az öreg pedig barna-fehér foltos. A testükre érdekes jelek voltak felfestve. Olyan misztikus volt az egész dolog. Azt mondták, hogy fontos dolgokról kell beszélniük velünk. Életbevágóan fontos dolgokról. Szóval elkísértük őket a rétig. Ott pedig mindenki az idős kanca köré gyűlt.
ÉS nem számítottam rá, hogy ez a bejegyzés ilyen hosszú lesz! Nem baj! Van 9 illusztráció és megvan már 3 belőle. Azt hiszem, ezt a témát felbonthatom 3 bejegyzésre. Igen, ez lesz. Akkor most búcsúzom. Majd még jelentkezem a többi illusztráció csudi izgalmas történetével. Legközelebb jöhet a 7., 8. és 10. fejezet illusztrációinak leírásával. De ez már egy másik történet…
További szép napot!
James Dashner: Az Útvesztő
Gondoltam előrukkolok valami újjal, úgyhogy mostantól számítsatok rá, hogy a saját könyvem mellett, más könyvekről is szót fogok ejteni. Vagyis mostantól olyan könyvekről is fogok bejegyzést közzé tenni, amelyeket én olvastam mostanában, vagy régebben, és ezekről fogok egy értékelést írni. Hátha megtetszik valakinek. 🙂
Matilda Könyvespolca (link1) (link2)
Az Útvesztő
Ez a könyv remek volt!
Először csak a filmet láttam, még anno, amikor kijött. Aztán megjelent a második film. Akkor sem voltam még annál a pontnál, hogy elolvasom. De hosszas rágódás után beadtam a derekamat, és Karácsony előtt elmentem, megvettem, beraktam a fa alá, és Karácsony másnapján belevetettem magamat.
Szerettem a filmet. Jó volt. Arra számítottam, hogy a könyv meg a film teljesen más lesz, mint Percy Jacksonnál, de kellemesen csalódtam. A film egészen hasonlít a könyvre. Igaz sok helyen teljesen más a kettő, de mégsem az volt, hogy olvastam a könyvet és semmi hasonlóságot nem találtam közte és a film között a szereplők neve mellett. Na, de beszéljünk a könyvről.
A Young Adult könyvektől és filmektől mindig is féltem egy kicsit. Nem tudom, talán mert nem tetszett ez az egész “a jövőben jön egy katasztrófa/nagy változás, lesz egy diktatórikus kormány, és gyerekeknek kell megváltani a világot” dolog. Valahogy ez az elképzelés kicsit lelombozott. Az Éhezők Viadala és a Beavatott széria valahogy nem izgatott. (Lehet egyszer elolvasom, de nem most.) Viszont megláttam valamit Az Útvesztő történetében, ami megragadott. Úgyhogy kíváncsian álltam neki a könyvnek.
Nem volt egy Percy Jackson, de tetszett. Jó volt. Sok megválaszolatlan kérdésem van még mindig, de ezt hamarosan orvosolom a hátralévő kötetetekkel.
És akkor most kiírom a SPOILER ALERT-et, habár nem hiszem, hogy bármi olyat említenék a továbbiakban, ami spoiler lenne, de a biztonság kedvéért kiteszem…
A történet
Nem fogok szinopszist írni, mert az megtalálható a könyv hátulján is.
Tetszett a történet. Ez az egész elgondolás, hogy a napkitörések sivataggá változtatták a Földet, és a Kitörés, ami zombit csinál az emberekből. De ez ugye csak a végén derül ki. Az elején mindenki ott van a Tisztáson, ami köré az Útvesztő épült, és a fiúk kétségbeesetten keresik a kiutat. Ahányszor sikerül egy kérdésre választ kapnunk, jön kettő, vagy több újabb kérdés, amire viszont nem. Ez elég zavaró, de ugyanakkor fenntartja az olvasó érdeklődését. Csak úgy faltam az oldalakat. Tudni akartam mi fog legközelebb történni. Folyamatosan jelen volt a misztikum, ami egy pillanatra sem hagyta, hogy lankadjon az olvasó figyelme, valamint sok humor is van benne. Előfordult, hogy egyszer csak felnevettem és mindenki azt nézte, hogy mi bajom van. Élvezetes volt olvasni.
Persze semmi sem tökéletes, ahogyan ez a könyv sem. Lehet benne megkérdőjelezhető dolgokat találni, de ezek nem tudják elvenni az olvasói élményt, hacsak nem kifejezetten ezeket keressük.
A szereplők
A filmben imádtam a színészeket, akik a szereplőket játszották. És olvasás közben sem nagyon arra figyeltem, hogyan írja le őket az író, a filmbeli karaktereket képzeltem magam elé. Nem voltak olyan nagyon meglepő különbségek közöttük, úgyhogy ez működött is.
Valahol olvastam, hogy a karakterek nagyon rosszul vannak felépítve, meg úgy maga a könyv is élvezhetetlen. Én ezzel nem értek egyet. Én nem találtam rossznak a karaktereket. Teljesen rendben voltak. Mindenkinek megvolt a maga szerepe. Akit utálni kellett azt utáltam, akit szeretni, azt szerettem. Ez teljesen jól működött nekem. Persze érthető, ha egy-két helyen hiányosságot érzünk velük kapcsolatban, de ez egy több kötetes sorozat. A további jellemek még ezután lesznek ismertetve, vagy később a történtek alakítják majd őket. Nem lehet egy könyvbe egyből mindent belesuvasztani. Mi marad akkor későbbre?
Az egyetlen karakter, akivel nem tudtam mit kezdeni, az Teresa volt. Hozzá nem tudom, hogyan álljak. A filmben kifejezetten utáltam, de a könyvben nem táplálok iránta különösebb érzelmeket. Ő úgy van és kész. Majd meglátom a későbbiek folyamán mi lesz.
Első kötet alapján sosem lehet megítélni mi lesz a végére, nem igaz?
Ajánlani bárkinek tudom, aki szereti a rejtélyes könyveket, mert hogy ebben van rejtély az biztos. Ha a filmet pedig láttad, és szeretted, akkor szerintem nyugodtan elolvashatod a könyvet is, mert a kettő jól kiegészíti egymást. Az egyik vizuális képet ad, a másik pedig segít, hogy jobban megértsd a történetet.
Szóval nekem abszolút tetszett, alig várom, hogy nyissanak a boltok, és megvehessem a folytatásokat. Jöjjön a pár napig tartó non-stop olvasás! 😀
– Nem kéne valakinek valami buzdítót mondania? – kérdezte Minho.(…)
– Hát hajrá – vágta rá Newt.
Minho bólintott, majd a csoport felé fordult.
– Legyetek óvatosak – mondta tárgyilagosan. – Ne haljatok meg.
Thomas elnevette volna magát, de a félelem ebben megakadályozta.
– Remek. Most már mindenki fel is lelkesült – mondta Newt, majd hátramutatott az Útvesztő irányába. – Ismeritek a tervet.
Futó tűz karácsonyra
Mindjárt itt a karácsony. Pontosan 10 nap és meg is érkezik. És ez itt most a reklám helye. 😀
Szóval most nem magával konkrétan a könyvvel fogok foglalkozni ebben a bejegyzésben. Nem lesz se karakterjellemzés, se részlet, mert még van nagyjából öt hónap amíg kiadjuk, és nincs annyi részlet meg karakterjellemzés, ami eltart addig, úgyhogy most inkább arra gondoltam, hogy azok miatt, akik esetleg nem ismernék még a könyvet, vagy valamilyen karácsonyi ajándékot szeretnének adni, egy lókedvelő családtagnak/barátnak/rokonnak fogok írni egy kis ismertetőt, hátha kedvet kapnak elvinni egy Futó tüzet haza.
Vagyis, akinek már van Futó tüze, annak ez a bejegyzés újat nem fog mondani, akinek pedig nincs (az szégyellje magát), de már olvasott itt róla, csak még nem győztem meg, az olvasson tovább, hogy végre elszánja magát erre a hasznos beruházásra.
Akkor kezdjük is egy rövid szinopszissal…
Történetünk egy kitalált világban, a Kontinensen zajlik. Főnix, a vörös csődörcsikó már születése előtt
nagy/veszélyes dolgokra hivatott, és ez befolyásolja mások hozzáállását a szereplőhöz. Amikor megszületett, édesanyja egy szörnyű tűz közepette meghalt, az apja a ménessel együtt elmenekült. Főnix egyedül maradt. Találkozott egy mókussal, Pamaccsal, aki segít neki átvészelni az első pár hetet. Kiderül, hogy Főnixnek van egy különleges képessége: képes irányítani a tüzet. Hamarosan álmában találkozik édesanyjával, akinek tanácsára felkerekedik Pamaccsal, hogy megkeresse az apját. Út közben most nem részletezendő események miatt, a két barát elválik és Főnix egyedül marad. Lassanként egyre több kirakós darabot kapar össze az életével kapcsolatban. De még mindig olyan sok a megválaszolatlan kérdés… Napról-napra többet tanul meg a sorsáról, jobb és rosszabb dolgokat, mígnem a végső darabkák fénysebességgel illeszkednek a helyükre. Főnix hirtelen ott találja magát a végzetével szemben, de vajon tényleg képes-e legyőzni a sötétséget?
Karakterek és részletek
Ha esetleg betekintést szeretnél nyerni Főnix életébe és világába, valamint a könyv szereplőiről is szeretnél még információmorzsákat, akkor itt találsz hozzájuk linkeket: Futó tűz
A könyv egy öt kötetesre tervezett sorozat első része. A második kötet címe Sárkánytűz. Erről a könyvről is lehet olvasgatni, de jelen pillanatban ez a kötet még nem kapható.
A könyv kapható:
- Kalocsai Balaton könyvesboltban
- Líra.hu-n
- A honlapomon is megrendelhető: link
- Vagy személyesen nálunk is átvehető.
Könyvvásárlással kapcsolatos információkért hívd a 0670-779-71-35-ös telefont, vagy írj a polirobert@polirobert.hu címre.
Aki szeretné (és ennek egyik feltétele, hogy tőlünk rendeli), annak dedikálás is lehetséges!
Remélem sokaknak ültettem bogarat fülébe, ami mostantól kezdve csak azt fogja mondani, hogy “vedd meg ezt a könyvet!” (Vagy, ha te nem is szeretnéd megvenni, akkor keress egy ismerőst, aki meg szeretné venni… 😛 )
Köszönöm a figyelmet/olvasást/esetleges könyvrendelést/vagy bármit!
További szép napot!
Ui.: Vedd meg a könyvet, megéri! 😛
Harag törvényei
Elég régen volt utoljára bejegyzés, és most akadt egy kis szabad időm (meg kedvem), úgyhogy gondoltam feltöltök egy újabb fejezet részletet, amiben Főnixben felszalad a pumpa. Szóval jöjjön is a Sárkánytűz 4. Harag törvényei című fejezete. Jó olvasást!
Harag törvényei /vagy az a részlet, ahol Főnix bepöccen/
“…– Ezt a szemetet! – nyilvánítottam ki tiltakozásomat. – Ez egy nagy kupac, bűzölgő
lócitrom! Ki az, aki ilyet tesz?! A saját fajtáját öleti! A saját népét kínozza és bebörtönzi!
– Lényegében nem a saját fajtája – mondta Veritas.
– Lényegében de! Mert eléggé úgy néztek ki, mint a lovak. Részben lóból vagytok, akár
akarjátok, akár nem! Tudom, hogy milyen nehéz elfogadni, ha nem tetszik, hogy ki vagy, de
el kell fogadnod! Mert az vagy, aki vagy!
– Évszázadok óta megvan ez a viszály a két faj között – mondta csitítóan Spenót. – Harag
meg csak rontja a helyzetet. Nem tehetünk ellene semmit!
– Oh, dehogynem! Mit csinálna szerintetek, ha nem lenne senki, aki úgy táncol, ahogyan ő
fütyül? Nem az ő kezében van a hatalom, hanem azokéban, akiket irányít. Ha nem teszitek
azt, amit akar, akkor nem lesz hatalma. Ilyen egyszerű! – nagyon felhúztam magamat. – Ha
igazán szeretnétek, már rég le lehetett volna szedni arról a trónról a valagát! Ti adjátok a
patájába a hatalmat!
Lehet, hogy kicsit durván fogalmaztam, de túlságosan is felforrt az agyvizem.
Bepöccentem. Meg se vártam, hogy köpni, vagy nyelni tudjanak. Csak megfordultam és
elvágtattam az erdőbe…”
Ennyi lenne mára!
További szép napot!
Árnyék
Szóval, a legutóbbi bejegyzésemben említettem, hogy szeretnék a közeljövőben egy újabb karakterjellemzést, nem annyira részleteset, mint Főnix 2.0 volt, hanem egy rövid, egyszerű összefoglalást, az egyik új szereplőről. És valószínűleg tanulnom kellene, mert holnap iskola, és van rá esély, hogy írok legalább egy dolgozatot, én mégis úgy döntöttem, hogy bejegyzést írok, mert miért is ne? Majd tanulok később…
Úgyhogy a mai napra egy új szereplővel, Árnyékkal rukkolok elő, akiről még eddig szerintem nem is esett nagyon szó. Szóval következzen Árnyék.
Árnyék
Igen, így Tüzes meg Főnix után, a fény után bedobom a sötétséget. Kell a kontraszt.
Szóval, Árnyék a Sárkánytűz hét fős csapatának egy tagja. Ő egy fekete sárkányló csődör. Mily meglepő…
“…A jobb szélső egy nagy fekete volt, hasonló, mint Black, de mégis az volt az érzésem, hogy ő egy kicsivel félelmetesebb. Éjfekete szőre volt, szinte semmi jegy. Csak a jobb hátsó lábán volt egy bokáig érő folt. A szárnyait maga mellett tartotta. A sörénye rakoncátlan tincsekben ölelte körbe a nyakát. Zöld szemei voltak. Az orrhátán is tüskék helyezkedtek el. Az orrától a homlokáig nőttek a tüskék, egyre nagyobbra. Enyhén visszahajlottak. A fülei végéből is kibújt egy-egy darab…”
Árnyék személyiségéről sok mindent nem tudok mondani, mert ebben a könyvben annyira tömérdek sok információt nem tudunk meg róla. Hűséges Veritashoz, hosszú ideje ismerik egymást.
Harcos típusú, de ez igazából a legtöbb sárkánylóról elmondható. Azon kívül, a színéből kifolyólag jól beleilleszkedik a környezetébe alkonyattól pirkadatig.
De jelen pillanatban több információval nem szolgálhatok róla. Ha szeretnétek többet megtudni, ahhoz bizony el kell majd olvasnotok a könyvet.
Mára ennyit szerettem volna megosztani veletek.
További szép napot!
A számkivetett
Vége van az őszi szünetnek, mindenki újult erővel tért vissza a héten az iskolába… Nem, ilyen nem létezik.
Én személy szerint felpörögtem, csak nem az iskolai teendőkkel kapcsolatban. Újult erővel tör elő belőlem az olvasási és írási vágy, úgyhogy mindkettőbe belehúztam. És úgy gondoltam, hogy ideje egy újabb részletnek a Sárkánytűzből. Egy kis teremtéstörténet. Szóval jöjjön is egy részlet a második fejezetből:
A számkivetett
“…– Én is – folytatta Veritas, már kevésbé távolságtartóan. – A történetem, mi? Hol is kezdhetném?
– Mondjuk a legelején?
– Oké – vett egy mély levegőt és belevágott. – Réges-régen élt egy szörnyű sárkány errefelé. Hatalmas volt, a testét pikkelyek borították és tüzet okádott. A környezetében mindent leégetett, ezért is van olyan kevés erdő a környéken. Ahol mi most vagyunk, az a Sárkányföld egy szigete. De erre majd később térek vissza.
A néhány állatfaj, akik itt éltek gyorsan meghaltak, mert ez a sárkány a felhők mögül borította el őket lángokkal. Így a végén csak ő és egy kanca élte túl, mert az a ló elbújt egy mély barlangban. Éppen világra hozta kislányát. Így tehát a szörnyű sárkány elől megmenekültek. A pikkelyes rémség azt hitte, hogy egyedül maradt és lefeküdt aludni. Egy sárkány képes akár évekig is mély álomban aludni. A kanca és lánya megvárták ezt az alkalmat, kimerészkedtek és megölték a sárkányt. Az istenek mérgesek lettek a kancára és lányára e miatt a tett miatt, mert az a sárkány volt az utolsó ezen a földön. Egy ilyen csodálatos lény megölése pedig súlyos büntetést érdemel. A kiscsikót megölték és az anyát átváltoztatták egy sárkánylóvá, hogy szenvedjen és ne tartozhasson egyik fajhoz sem. Se nem ló, se nem sárkány. Majd a kanca halálakor ötven-ötven sima ló és sárkányló született meg a földből.
Sokan úgy tartják, hogy az Ősi Földet az istenek karmolták meg, ezért váltak el a szigetek, és ezért vannak Sárkányföldnek a nyugati részén tépések…”
Hmm… Most így újraolvasva elég érdekesnek hangzik… De mindegy. A végleges formában már valószínűleg úgyis kicsit (nagyon) át lesz dolgozva. Ez még csak egy kezdetleges forma. Majd a második javításnál… Úristen! Még mennyit kell javítani! Nem is zavarok tovább senkit. Megyek dolgozni.
További szép napot!