Mielőtt elkezdenénk, figyelmeztetnék mindenkit, hogy ha még nem olvasta a könyvet, és tervezi, akkor ezt a bejegyzést ne olvassa el, mert olyan spoileres lesz, hogy csak na. Én szóltam.
Pfú, ez kegyetlen egy könyv volt. Azt a… Inkább nem írom le.
Azért olvastam el a könyvet, mert a nővérem azt mondta, hogy rohadék egy dolog. És én miért olvastam el? Megspóroltam volna egy liter könnyet. Tanulnom kellene ebből. Ha valaki azt mondja, hogy egy könyv rohadék, akkor nem kellene elolvasnom. De megtettem…
Az első háromszázhetven oldalig még nem is volt bajom. Lou Clark, a főszereplőnk élete felfordul, mert kirúgták a munkájából, és nagy nehezen sikerül csak rátalálnia arra a lehetőségre, hogy egy nyaktól lefelé béna embernek segít átvészelni a napokat. Hat hónap csupán, és elég jól fizet. Miért ne?
Szóval Lou és Will összeismerkednek, és nagy nehezen összebarátkoznak. Persze az olvasó azt hinné, hogy itt ez a szép pár, Lou szakít a popsibuksi pasijával, és ő és Will egy boldogan éltek míg meg nem haltaknak lesz a része.
Haha! Nem! A Patrick-kel való szakítás nagyjából a 400. oldalon következik be, és még mindig nem jönnek össze Willel. Én meg már remegő kézzel fogom a könyvet, hogy történjen már meg. De nem, ez a könyv egy olyan kínzó procedúrán megy végig, amit nem is tudom, hogy voltam képes végigolvasni. Read More