Narnia birodalmának titokzatos törtenetét hét kötetben mondja el a világhírű angol szerző, C. S. Lewis, ezek közül az elsőt, Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény címűt vitte filmre a Walt Disney Pictures és a Walden Media.
A Narnia Krónikája a Jó és Rossz örök háborúját meséli el. Olykor a csatamezőn, nyílt küzdelemben csap össze a fény az árnnyal, máskor a szív rejtett zugaiban. Ám legyenek az ütközetek akár a lélekben, akár a harcmezőn: minden összecsapás meghatározó erejű.
Olyan utakon kalandozhatunk, amelyek a világ végére vezetnek, fantasztikus lényekkel köthetünk ismeretséget, megtudjuk, mi az árulás, mi a hőstett, mit jelent megnyerni vagy épp elveszíteni egy barátot. Kalandos utazás ez a fantázia birodalmában, ugyanakkor a legmélyebb valóságban. A kiadó sorozatban jelenteti meg a rajzokkal illusztrált hét kötetet. Sorozat ez, melyben minden mű önmagában is teljes egész, önállóan is lenyűgöző olvasmány.
Nem fogok minden Narnia könyvről külön írni, mert nem tudnék egy-egy könyvről annyit beszélni. Mármint ilyen véleményt nem tudnék alkotni. A cselekményt persze el tudnám beszélni, de azt mindenki megtudhatja a könyvek elolvasásával.
Szóval, amikor elvetettem a könyvek egyesével valóértékelését, akkor gondoltam, hogy majd a végén írok az összesről egy összegzést. Csak aztán rájöttem, hogy az nagyon hosszú lenne, és még egy két hétbe biztos beletellene az elolvasásuk, szóval a maradék hat könyvet hármasával véleményezem.
Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény, A ló és kis gazdája, Caspian herceg
Remélhetőleg az alap sztorit már mindenki ismeri, hiszen bizonyára már látta a filme(ke)t. Sokkal többet nem lehet elmondani a könyvekről A varázsló unokaöccse után. Angolul nehézkes kissé a könyve olvasása, mert C. S. Lewis igencsak régies/fenséges nyelvezetet talált. Leggyakrabban használt szavak, melyekkel már nem igazán találkozunk manapság: jolly-nagyon (határozó szó), ought/oughtn’t-kellene/nem kellene. Meg néha vannak nagyon szokatlan mondatok, amiknek értelmét kissé nehézkes volt kihámozni, de megküzdöttem velük.
Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény majdnem teljesen olyan volt, mint a film, csak a csatajeleneten egy jó nagy lépéssel átmentünk. De komolyan. A csata az csak úgy meg volt említve, hogy “a narniaiak rosszul álltak a harccal, de megjött Aslan, kinyírta a Fehér Boszorkányt, és vége lett”. De nem hibáztatom az írót. Nem lehetett kellemes a világháború.
Egyébként Lewis másik jellegzetessége, hogy a Narnia könyvek 100-130. oldaláig csak megyünk megtudunk dolgokat, aztán kezdődik az akció, ami igazából 10 oldalt vesz max igénybe, aztán vége a könyvnek. Olyan, mint egy A gyűrűk ura könyv, csak rövidebb tájleírásokkal. Nos, Lewis és Tolkien elvégre haverok voltak, nem?
A ló és kis gazdája Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény alatt játszódik. Vagyis annak a kb utolsó 10 oldalában eltelt időben, amikor még a négy Pevensie gyerek uralkodik (Narnia Aranykora). Egy Narnián kívül eső birodalomból indulunk, ahol egy rabszolga fiú, meg egy nemes lány (meg sem próbálom leírni, hogyan hívták a pozícióját, mert még olvasni is nagyon nehéz volt), meg két beszélő ló elhatározzák, hogy Narniába szöknek (a lovak ugye vissza akarnak jutni a szülőhazájukba).
A Caspian herceg az ezek után több száz, vagy ezer évvel játszódik. És arról szól, hogy hogy lesz Caspianból király. Itt a filmmel ellentétben végig a négy gyereket követjük, nem nagyon töltünk időt Caspiannal, nincs két csat, csak egy fél, és azt is szinte csak megemlíti Lewis, mert jön Aslan és happy end. Ezt a részt azért utálom, mert a négy fő karakterből kettőt már ne fogunk látni ezután (kivéve az utolsó könyvben). A hajnalvándor útjá-ban már csak Lucy és Edmund, meg az idegesítő rokonuk van, ami miatt sohasem lopta be magát a film a szívembe. De erről a könyvről majd később, mert még csak most kezdtem neki.
Peter behúzta az ajtót, de nem zárta be, mert ő is tudta, amit minden épeszű ember tud: soha, de soha nem szabad magunkra zárni a szekrényajtót.
Lovaglás terén egy ló a legjobb oktató.
Tanuld meg, egy dolog kétszer ugyanúgy nem történik meg soha.