Tizedik Katherine csak azt akarta, hogy barátok legyenek.
Tizennyolcadik Katherine e-mailben rúgta ki.
K-19 összetörte a szívét.
Colin Singleton kizárólag Katherine nevű csajokra bukik. És ha sikerül összejönnie valamelyik Katherine-nel, akkor Colin előbb-utóbb lapátra kerül. Hogy egészen pontosak legyünk, eddig tizenkilenc alkalommal.
Colin, az anagrammakedvelő, elkeseredett gyermektehetség tízezer dollárral a zsebében, egy vérszomjas vaddisznóval a nyomában és az anyósülésen túlsúlyos, Judy bírónő-rajongó barátjával kalandos útra indul, de egyetlen Katherine sem bukkan fel a láthatáron. Colin elhatározza, hogy megalkotja az Alapvető Katherine előreláthatósági elméletet, amely reményei szerint bármely Kirúgott számára képes megjósolni bármely kapcsolat kimenetelét, és ezáltal talán visszaszerezheti a lányt.
Az Alaska nyomában szerzőjének árnyalt humorú regényében szó esik még szerelemről, barátságról és egy halott osztrák-magyar trónörökösről is.
Be kell valljam, az Alaska nyomában után kevésbé voltam izgatott ezzel a könyvel kapcsolatban, mert az Alaska nyomában azért annyira nem tetszett. De ez a könyv nagyjából az első 20 oldalon belopta magamat a szívembe.
Olvastam néhány kritikát, és rengetegszer azt láttam, hogy az emberek szerették az Alaska nyomában-t, de nem tetszett nekik a Katherine a köbön. És így a könyvet elolvasva nekem ez lehetetlennek tűnik. Valószínűleg valamilyen genetikai dolog, hogy fordítva gondolkodom, a legtöbb emberhez képest, de akkor sem értem, hogy ez a könyv miért nem tetszett nekik.
Csak képzeljétek el a helyzetet: csöndesen elhelyezkedik a család a nappaliban. Apa gépezik, anya olvas/valami egyéb elfoglaltságot talál magának. Én lehuppanok a kanapéra és szó nélkül olvasok. Síri csend honol, és egyszer csak én a semmiből elkezdek röhögni. Utána megint csönd van, majd a halk kuncogás megint átcsap nevetésbe. Ez ment végig, amíg olvastam a könyvet. Nem sokszor nevettem még ennyit egy könyvön.
A két “főszereplő”, Colin és Hasszán, nagyon értettek ahhoz, hogy hogyan csináljanak ebből a könyvből egy humoros történetet. De igazából az összes karakter ilyen volt. Azt is olvastam, hogy valakiknek nem tetszett Colinnak a viselkedése, pedig szerintem érdekes volt. Hiszen Colin egy tehetséges gyerek, tehát a társadalmi életben elég elcseszett, de lehet azért nem találtam idegesítőnek a karakterét, mert azért én is hasonlítok valamennyire rá (csak én nem vagyok zseni). És ott van a 19 Katherine. Ez pedig egy tök érdekes alapot szolgáltatott a könyvnek.
És a matek. Na, a matek, az már vicces volt. A könyvben nagyon szép ábrák voltak. Volt benne egy szép hosszú egyenletszerűség is. A matektanáromnak biztosan tetszett volna. De az én agyam örül, ha csak a kilencedikes matekot kell tudnia, azzal is néha küszködik. Elolvastam a lábjegyzeteket, meg a magyarázatokat, de félek, sose leszek képes megérteni az összefüggéseket a grafikonokon. Elhiszem.
Szóval, ha John Green-t akarsz olvasni, akkor szerintem érdemes ezzel a könyvvel kezdeni, mert
- nem nyomod rá a könyvre a nyálas bélyeget (Csillagainkban a hiba – habár az sem volt nyálas, de értitek mire gondolok)
- nem fogod azt gondolni, hogy nem annyira izgalmasak a könyvei (Alaska nyomában. Annyira nem nyűgözött le. Tetszett, de ez ezerszer jobb volt.)
- ha jobban belegondolok, ez az a könyv, aminek a vége tényleg igazi happy enddel, és boldog szerelemmel zárul (nem halt meg senki, és ténylegesen összejöttek, és együtt is maradtak, a könyv végéig.)
A tanácsom: ne az Alaska nyomában-nal kezdj. Szerintem az nem tesz elég jó első benyomást ahhoz, hogy beleszeress John Green írásaiba.
Összegezve, ez egy szuper könyv volt. Vicces volt, megvolt a romantika, a happy end. Minden, ami kellett. Olvassátok el!
“De a könyvek mindig ott vannak. A könyvek tulajdonképpen Kirúgottak: tedd le őket, és örökké várnak rád; figyelj rájuk, és ők viszontszeretnek.”
