Nos, ma nincs túl sok mondanivalóm, azon kívül, hogy szépen haladok a könyvekkel. Ma éppen egy olyan ötlet rajzolódott ki a fejemben, ami még egyet rá fog dobni a könyvekre. Úgyhogy, csak annyit mondanék, hogy ha tetszett az első könyv, a Futó tűz, akkor a második könyv, a Sárkánytűz csak jobb lesz nála, de a harmadik, az úgy tűnik, hogy ezekre majd még rátesz egy lapáttal. Ma sikeresen befejeztem a harmadik könyv történetének, cselekményének, szereplőinek, és egyéb információinak a felírását a falamra. A jegyzetfüzetembe, ahova a vázlatait írtam a fejezeteknek, nem győzöm beragasztgatni az újabb és újabb ötletekkel, lényeges mondatokkal teleírt jegyzetlapokat. És ezen kívül gyártottam még két rajzot, egyet az első könyvhöz, egyet pedig egy olyan történethez, ami az alap történetben nem lesz benne, hanem Vihar és Esperanza találkozását illusztrálja, de nem azt a részt, ami a Futó tűzben benne van. Na, de jöjjön a hetedik fejezet, Látomások, a Sárkánytűzből.
Látomások
“…Egy éjszakai erdőben álltam. Sötét volt, csak a Hold vékony csíkja adott némi fényt, de azt is elnyelték a fák. A patáimat lángokba burkoltam, hogy lássak valamit, és így indultam el, előre. Valahogyan… olyan ismerős volt az egész hely. Mintha már jártam volna itt… Ahogyan haladtam előre, egyszer csak kiértem az erdőből, és egy nagy tisztáson találtam magamat. Hatalmas volt, a messzeségben hegyek tornyosultak fölé, a közelben egy nagy patak csobogása hallatszott. Ott motoszkált egy gondolat a fejemben, a látványtól. Tutira jártam már itt… De… mi ez a hely? Hol vagyok? Biztos vagyok benne, hogy tudom, csak nem jut eszembe… Továbbsétáltam a réten. Magam előtt láttam ezt a helyet fényes nappal, de nem bírtam rájönni, hogy hol vagyok. Majd zajt hallottam. Valahonnan mögülem jött. Az ösztöneim bekapcsoltak, és elfeledkeztem róla, hogy álmodom. Gyorsan eloltottam a tüzet, ami a lábam körül táncolt, és vágtában megindultam a hang irányába. Amikor már jobban felerősödött, lelassítottam. Továbbosontam, amikor a fülem érzékelte a zaj valódi okát. Két ló beszélgetett. Megmerevedtem. Felismertem a két hangot. Olyanok voltak, amiket sohasem felejtenék el. Most már tudtam, hogy hol is vagyok. Viharrét…”
További szép napot!