Nos, az elmúlt napokban nem olvastam ki új könyvet, mert az, amelyikre vártam, nem érkezett még meg, és ezért elkezdtem A Gyűrűk Urát, és nehezen esek túl a hosszadalmas tájleírásokon, ezért most egy újabb Rick Riordan könyv, A Szörnyek Tengere bemutatása következik.
Nem akartam folytatni a Percy Jackson elemzéseket, mert terveztem, hogy az új kötet megjelenése előtt felfrissítem az emlékezetemet, de túl sok könyvet rendelek, és túl gyakran. Úgyhogy most fel kell idéznem azt az őskori pillanatot, amikor olvastam. (Jó, azért elég mély nyomot hagyott bennem, tehát emlékszem a dolgokra, csak nem olyan pontosan.)
A Szörnyek Tengere egy nagyon rövid könyv. Kb. 250 oldal. Az semmi! Na, mindegy. (Ebben a bejegyzésben szóra sem méltatnám a filmet.)
Rick Riordan újdonsült erővel dobja ránk a görög mitológia világát. Percy még mindig a legjobb karakter, a könyv még mindig humoros, és még mindig imádom. (Nem volt jó ötlet a kedvenc könyveimről írni. Nem tudok rosszat mondani rájuk.)
A történet elején Percy álmában látja, ahogyan a barátját, Grovert, elrabolják. De azt hiszi, hogy csak egy álom. Nyugodtan elmegy iskolába, ahol szörnyek támadják meg őt, és iskolás barátját, Tysont, akiről kiderül, hogy egy küklopsz, amikor megérkezik Annabeth. (Ó, azok a Percabeth momentumok! <3) Aztán elfurikáznak a táborba, amit bronzbikák támadtak meg, de szerencsére Tyson egy buldózer módjára kinyírja őket.
A táborban nem olyan fényes az élet. A tábor őrfáját, ami Thalia (Zeusz lánya), megmérgezték, és Kheirónt ezért eltávolították táborvezetői posztjából, és Tantaloszt rakták a helyébe. És Tantalosz nem csípi Percyt. Azután van egy kocsiverseny, meg Clarisset elküldik az Aranygyapjúért. De Percy tudja, hogy Polüphémosz elrabolta Grovert, így ő elmegy az ő felmentésére. Anabeth-szel és Tysonnal karöltve.
Ó, amikor Percyből tengerimalac lesz. Az a pillanat megért mindent.
De végül eljutnak a szigetre, visszaszerzik az Aranygyapjút meg Grovert, és happy end. (Haha! Még nem!)
Annabeth majdnem meghal, de túléli az Aranygyapjú segítségével. Aztán Luke jelenik meg, de semmi rossz nem történik, mert jön Kheirón és a Parti Pónik! (Közben Percy elküldi Clarisset a táborba az Aranygyapjúval, hogy megmentsék Thalia fáját.)
És most térhet mindenki vissza a táborba. Majd jöhet a csattanó. (Dobpergés…) Thaliát meggyógyította a gyapjú, de meg is szabadította az átoktól, ami fává változtatta, így feléledt! Vége.
Nem fogom elkezdeni a fényezést. Már megtettem. Az örökkévalóságon keresztül menne.
Csak ennyit mondok: ha még nem olvastad, most rögön menj a boltba, vedd meg, és olvasd el!
El ne felejtsem megemlíteni, hogy Kheirón kentaur. Csípőtől felfelé ugyanúgy nézett ki, mint egy átlagos középkorú fickó, barna, göndör hajjal és borzas szakállal. De csípőtől lefelé egy gyönyörű, fehér csődörben folytatódott. Ha épp úgy szottyant kedve, egy varázstolószék segítségével könnyedén eltüntette testének lófelét. Hatodikos koromban például azt hittem róla, hogy egy mezei mitológiatanár az akkori sulimban. De legtöbbször – persze, csak ha a mennyezet elég magas – teljes kentaur-alakjában pompázott.
Tyson elképedt, amikor meglátta:
– Nocsak, egy póni!
– Már megbocsáss! – nézett ránk Kheirón kissé sértetten.
