Három vadonatúj hős.
Egy eltűnt félisten.
És egy átok, ami mindegyiküket pusztulással fenyegeti…
Percy Jackson visszatér… Vagy mégsem? Ugyanis minden nyom nélkül eltűnik a Félvér Táborból. Annabeth égre-földre keresi kedvesét, egyelőre eredménytelenül. Ám ugyanolyan rejtélyesen, ahogy Percy felszívódott, feltűnik egy Jászon nevű srác, aki semmire sem emlékszik a múltjából, viszont nagyon sokat tud. Például a küldetésekről, és – csak úgy mellékesen – folyékonyan beszél rómaiul, hogy a farkas-pótszülőkről már ne is beszéljünk…
Elhangzik egy újabb prófécia, és kezdetét veszi egy újabb küldetés – most már Jászon vezetésével. Közben kiderül néhány furcsa dolog… Jászonról is. Tényleg létezik egy másik Félvér Tábor, ahol a római istenek gyermekei nevelkednek, akik halálos ellenségei a görög félvéreknek? És a kedves olimposzi szülők vajon miért nem merik hallatni isteni hangjukat? Ki ejtette foglyul Hérát, az istenek hisztis, undok és bajkeverő királynőjét? Megéri kockáztatni érte az életüket?
Előre lekötném, hogy nem vagyok hajlandó Jászonnak nevezni Jasont. Amióta elolvastam a Percy Jackson’s Greek Heroes-t tudom, miért így fordították, de akkor sem. Így sem a kedvenc karakterem, szóval legalább adjunk neki egy esélyt, hogy normális neve legyen.
Istenem, egy hét! Egy egész hétbe telt elolvasni. Talán azért, mert hosszú, és ráadásként még angolul is van, ezért lassabban sikerül az agyamnak feldolgoznia az infót, vagy azért, mert Piper és Jason még mindig nem a szívem csücskei (de már kevesebb ellenszenvet érzek irántuk, ami egész jó).
Rájöttem, hogy csak azért szerettem Az elveszett hős-t, mert Rick Riordan könyv, és kapcsolódik a PJO világhoz. Jó, ez így nem teljesen igaz. Inkább úgy kéne fogalmazni, hogy azért nem tetszett annyira Az elveszett hős, mert ott van Jason és Piper. Jó, nem rühellem őket, de az első kötetben számomra kifejezetten idegesítőek. Hogy miért? Hát, legyen…
- Jason, nem tudlak sajnálni a memóriaveszteséged miatt. Sodródj az árral, haver!
- Piper egyszerűen az őrületbe kerget. Ez a “túl gyönyörű, ezért inkább elbújik a tömegben” dolog túl… nem is tudom milyen.
- Jaj, ne, Pipernek van egy HATALMAS titka, és el kell árulnia a barátait, hogy megmentse az apját, és ezért mindenki utálni fogja.
- Leo az egyetlen új karakter, akit szeretek, de az elején kicsit túl van tolva ez a “tűz ereje van, és halálosan veszélyes”, meg a “megöltem az anyámat”.
- Csak nem! Piper Aphrodité lánya! Ó, ne!
- Vajon ki lehet a főgonosz, aki világuralomra tör? Ezt tényleg olyan nehéz volt kitalálni? (Oké, amikor először olvastam én sem tudtam a kezdetektől fogva, de azért előbb rájöttem, mint ők.) Csak egy kis segítség: Óriások, óriások anyja, földanya, majdnem elpusztították az olimposziakat, óvakodj a földtől, ébredezik, történelem ismétli önmagát. Vajon ki lehet, ha nem Gaia?!
- Végigszenvedjük, hogy Pipernek tetszik Jason, de ugye csak a Köd miatt hitte, hogy a pasija, valójában a buszon találkoztak először, Jason meg folyamatosan mondogatja, hogy Piper milyen szép, de mi van, ha van valaki a múltjában, akire nem emlékszik, és amúgy is milyen unfair lenne Piperrel szemben, ha szédítené.
Nekem mondjuk az is még kicsit sok volt, hogy 200 oldal kellett ahhoz, hogy elinduljanak a küldetésükre. Aztán szokásos módon 350 oldalnyi kalandozás, és folyamatosan újabb elszórt információkat tudunk meg a “másik félről” (spoiler: Camp Jupiter), valamint arról, hogy ki is a titokzatos főgonosz (Duh! Gaia!), és mi is lesz a játék vége. 
De ne értsen félre senki! Az elveszett hős nem egy rossz könyv. Az elveszett hős egy jó könyv. Csak kicsit gyengébb a PJO-nál, mert mégiscsak más a helyzet, és újabb hősöket kell bemutatni, mielőtt elindulhatnánk a nagy útra, a küldetés teljesítésére. És persze ott a tény, hogy Percy Jackson csak szóban említve fordul elő, ami miatt természetes, hogy gyengébb a könyv. Percy nélkül minden sokkal rosszabb.
Tehát, szintén egy jó könyv, a sorozat is teljesen rendben van, csak ha fel kéne a PJO könyveket kedvencelés szerint, nálam Az elveszett hős lenne az utolsó.
(Oké, szerettem volna egy magyar idézetet beilleszteni, de megláttam a fordítást, és maradok az angolnál. Mármint, oké, Jasonből Jászón lett, elfogadom. De azt hogy csinálták, hogy az eagle szóból, ami sast jelent, sólyom lett? Hogy lett a sasból sólyom? Azért ez egy elég nagy hiba, ha engem kérdeztek. Ráadásul túl friss még az angol szöveg, és a magyarosítás számomra most igazán borzasztó. (Őszintén sajnálom a magyarul olvasókar, mert ez a csodálatosan szörnyűséges fordítás elrontja az egész élményt.) Úgyhogy bocsi, de angolul rakok be idézetet.)
“Piper gripped his hand and followed him, “If I fall, you’re catching me.” “Uh, sure.” Jason hoped he wasn’t blushing.
Leo stepped out next. “You’re catching me, too, Superman. But I ain’t holding your hand.”
One comment on “Rick Riordan: Az elveszett hős (Az Olimposz hősei #1)”