Szóval, ahogyan azt az előző bejegyzésemben is említettem, mostanában nem igazán foglalkoztam az írással, hanem inkább elmélyültem egy rakás könyvben. De, most már véglegesen is befejeztem őket, úgyhogy egy kis “pihenés” gyanánt nekiveselkedem, és belevetem magamat a második kötetbe, igyekszem behozni a lemaradást.
Azonban, mielőtt ez megtörténne, fel szeretném hívni két dologra a figyelmeteket. Na, jó, annyira nem kell rá felhívni a figyelmet, de azért mégis.
1. Mint azt ti is észrevehettétek, az oldal kinézete egy picit megváltozott. Merthogy picit meguntam az előzőt, és valami változatosabbat szerettem volna, úgyhogy belevetettem magamat az internet bugyraiba és hosszas szenvedések után (merthogy random bezáródott az ablak, miközben szerkesztettem az oldalt, és természetesen én hülye nem mentettem el a munkamenetet) sikerült egy elfogadható kinézetet kicsikarnom belőle. Úgyhogy lehet benne gyönyörködni! 😛
2. Újabb terjeszkedésnek vetettem alá magamat, szóval mostantól Twitteren is elérhető vagyok. Szóval a világnak egyre kisebb esélye van rá, hogy megszabaduljon tőlem. (Ördögi kacaj ide.)
De mivel mára több közölnivalóm nincsen, valamint félek a házunkhoz tolakodó mérges tömegektől, akik majd erőszakos eszközökkel akarják, hogy írjam már azt a nyomorult könyvet gyorsabban, ezért most inkább nem is az oldalon folytatom írói tehetségem kibontakoztatását, hanem megyek, és nekiveselkedek annak a könyvnek, hogy mindenki nyugodtan alhasson az éjszaka… (Hm… Ez kicsit egoistán hangzott, nem?)
Szóval, akkor további szép napot kívánok mindenkinek!
Ebben a bejegyzésben semmi komolyat nem fogok közölni a könyvvel kapcsolatban, mert csak tudatni szeretném veletek, hogy még élek, és még nem haltam meg. Szóval igen, itt vagyok!
A Sárkánytűzzel kapcsolatban annyit megemlítenék, hogy valamennyire dolgozok rajta, meg javítgatom, de nyári szünet van. Néha mást is kellene csinálnom az íráson kívül, szóval gyűjtöm a tapasztalatokat más könyvekből, és más íróktól. Ez azt jelenti, hogy az utóbbi két hétben nagyjából megállás nélkül olvastam. És a könyvespolcomon éppen csak elférek, és van még pár könyv a FEKO (Feltétlenül El Kell Olvasnom) listámon, olyanok, amik már és még nincsenek meg. Szóval nem tudom hova, de majd elhelyezem őket.
Azon kívül találtam magamnak egy új TV-sorozatot is és azt is non-stop nézem, ha éppen nem olvasok, szóval a saját könyvemmel elég lassan haladok. Mondjuk ennek az is az oka, hogy az agyam mindenáron a harmadik kötetet szeretné írni, de abban most megakadtam egy picit, mert nem tudom hogyan vezessem át a dolgokat, mert tudom, hogy mit szeretnék írni, hogy mi történjen, csak nem bírok eljutni odáig. A második kötettel meg már említettem, hogy rengeteg probléma van, tehát a fél könyvet újra kellene írni, és mindent tízszer átírok és ebbe beleőrülök. De szépen lassan haladok vele/velük. Szóval aggodalomra semmi ok!
Hát igen… Ennyi lenne a helyzetjelentésem…
Egyelőre ennyi lenne.
További szép napot!
FEKO lista (részlet)
John Green – Csillagainkban a hiba ✔
John Green – Papírvárosok ✔
Jennifer L. Armentrout – Obszidián ✔
Jennifer L. Armentrout – Ónix ✔
Jennifer L. Armentrout – Opál ✔
Jennifer L. Armentrout – Origin ✔
Jennifer L. Armentrout – Opposition-Ellenállás ✔
De persze ezen kívül még van egy rakat olvasatlan könyv a listán, amelyek most fognak következni, de azért szakítok időt egy-két Sárkánytüzes fejezet javítására is, ne aggódjatok! 😉
Hát, ez is megvan. Főnix sikeresen bekerült egy országos terjesztésbe.
Szóval, hogyha kedvet kaptál volna a könyv elolvasásához, de eddig nem tudtad hol vegyed meg, most itt a lehetőség! Vagyis mostantól a Futó tűz országos terjesztésben van. (Szépen haladunk a Világ meghódítása felé.)
De igazából mást nem nagyon tudok veletek közölni. A folytatásokon dolgozok, kisebb-nagyobb megakadásokkal és… ennyi lenne.
Szóval, A csikó, aki tűzben született ötkötetesre tervezett sorozatom első része nemrég sikeresen elhagyta a nyomdát, sőt egy könyvbemutatót is túléltem vele. És tudom, hogy még nem sokan olvasták (MÉG), de úgy gondoltam, hogy itt az ideje, hogy egy kis ízelítőt kapjatok a 2. kötetből, amelynek címe Sárkánytűz.
Kaptam már visszajelzéseket, hogy hogyan fejezhettem be úgy a könyvet, ahogy. Hogy hogyan tehettem ezt? Miért? Nos, ahhoz az utolsó mondathoz hozzá kell majd szoknotok, mert az összes könyvnek az lesz az utolsó mondata. Mivel a könyvek egyesével egy-egy különálló történetet alkotnak, mégis a történések összekapcsolódnak, és nem szabad figyelmen kívül hagyni az apróbb mozzanatokat sem, amik lényegtelennek tűnnek. Hiszen még visszatérhetnek a sorozat folyamán. De akkor térjünk is rá bővebben a Sárkánytűzre!
Sárkánytűz
Szóval, az első könyv vége, és a második könyv eleje között eltelik egy kis idő. Mivel nem szeretnék nagyon spoilerezni egyik kötetből sem, így tényleg csak nagy vonalakban mesélem el a dolgokat.
Veritas
Tehát, Főnix megérkezik egy különös helyre. Mindenhol sziklák vannak és teljesen kietlen a táj. Itt találkozik Veritassal, Sárkányföld trónörökösével, akit elüldöztek, mielőtt megkoronázhatták volna.
Sárkányföldön lovak és sárkánylovak élnek, és az ő kereszteződésükből pedig a fél sárkánylovak, avagy a selejtek jönnek létre. A sárkánylovak az uralkodók, a lovak pedig a “pórnép”. A lovak azok, akik semmire sem érdemesek. Ebből kifolyólag a lovak és sárkánylovak nem igazán kedvelik egymást.
Nos, Veritas is egy “selejt”. Ezért egy trónbitorló letaszította a helyéről és veszélyezteti a lovak (és bizonyos mértékben a sárkánylovak) életét. Főnixnek pedig segítenie kell Veritasnak, és a birodalom lakóinak, hogy ne Harag (a trónbitorló) uralkodjon, hanem a jogos örökös, aki az egyetlen személy, aki kibékítheti a két fajt.
A kaland közben egy hét fős csapat alakul meg:
Főnix
Veritas
Tüzes
Spenót
Árnyék
Marcipán
Csoki
Ők a könyv főszereplői. Természetesen még mindig Főnix meséli a történetet. A karakterekről majd még lesz külön bemutató, mint az előző könyvnél.
Tudom, hogy most még zavaros az egész dolog, főleg, ha még nem olvastátok az első kötetet. De higgyétek el, minden ki fog tisztulni a végére! Ízelítőül egy rövidke részletet beszúrok a második kötetből, de ez egy nagyon-nagyon nyers változat még. Mint tudjátok, a könyv javítás alatt áll, tehát előfordulhat, hogy bizonyos részletek még változni fognak.
“…De valami megváltozott. A bogarak elbújtak a sziklák biztonságot nyújtó háta mögé. A szél felerősödött. Túlságosan is. Erősen tombolt és valami az ösvényen elkezdett tekeregni. Egy csavart kapu alakja rajzolódott ki, ami hevesen forgott és beszippantotta az apró kavicsokat és a port. Majd hirtelen valami megint megváltozott. Az előbb beszívott dolgok most kifele lökődtek, de nem csak azok. Levelek, virágszirmok, fűcsomók és egyéb aprócska részei a természetnek, kifele hullottak. A szél egyre jobban tombolt. Majd egy alak jelent meg a csavart kapuban. Egy vörös alak. Talán lángolt? Nem… ez nyugodt volt, nem tombolt. Négy hosszú lába és kecses nyaka volt. Mi lehet ez a rejtélyes ajtó, és ki lehet ez a rejtélyes alak benne? A következő pillanatban paták koppanását lehetett hallani a kemény talajon és a kapu egy szempillantás alatt eltűnt. Mintha soha nem is létezett volna. Egy nagy élőlény állt azon a ponton, ami mögött nem is olyan régen, egy csavart ajtó volt. Egy vörös csődör kémlelte a tájat. Viharszürke szemei voltak, hosszú üstöke, sörénye és farka, amik barnás-narancsos, illetve tűzszerű színekben táncoltak. A homlokát egy fehér, láng alakú folt borította, amiből egy csík vezetett le, egészen az orra hegyéig. Csodálatos, szikrázó, tűzszínű szőre még a sápadt napfényben is élénken izzott, és fényes volt…”
De ennyi bőven elég is lesz mára. Legközelebb majd igyekszem egy karaktert jellemezni, hogy időben elkezdhessetek ismerkedni velük. Persze még egy év lesz, mire kijön ez a könyv. Addig is jó várakozást!
2015. 05. 21-én ugyebár megjelent Futó tűz című könyvem, A csikó, aki tűzben született sorozatom első része. Na, most ennek a könyvnek lesz egy bemutatója holnap (2015. 06. 01.) a kalocsai Sétálóutcában. Úgyhogy mindenkinek ott a helye! A könyvbemutató 11:40-kor fog kezdődni és körülbelül háromnegyed órát fog igénybe venni. Ezért is lett “Rendhagyó irodalomóra” néven mindenhova kiplakátolva. És igazából ennyiről akartam ma írni. Most, hogy már mindenki tudja, el lehet jönni!
Szóval, 2015. 06. 01-én, azaz holnap 11:40-kor várlak titeket a kalocsai Sétálóutcában!
Elárulom még azt is, hogy nagy erőkkel javítom a 2. kötetet, és nem bírtam ellenállni a kísértésnek és elkezdtem a 3. kötetet is írni. Úgyhogy gőzerővel munkálkodom a folytatásokon.
És még egy dolog! Hogy egyszerűbb hozzáférést tudjunk biztosítani a könyvhöz, dolgozunk az országos terjesztésén. Remélhetőleg hamarosan ott lesz minden könyvesboltban. Szurkoljatok! 🙂
És ennyi lett volna mára. Holnap mindenkit szeretettel várok, és ha nem sikerül eljutnotok, ne keseredjetek el! Tervezünk még könyvbemutatókat!
Azt hittem, hogy ez a nap már sohasem jön el, de itt van! Ráadásul egy nappal korábban! Hazaérek, jön az e-mail, hogy kész a könyv, egy óra múlva pedig már benn ülök a kocsiban és robogunk érte.
700 darab frissen csomagolt könyvecske csücsül most a házban és mindegyik csak arra vár, hogy gazdára találjon.
Vegyétek és vigyétek! 🙂
A könyv megrendelhető: 06-70/779-71-35-ös telefonszámon, vagy a polirobert@polirobert.hu e-mail címen, Póli Róbertnél.
Nos, múlt héten elkezdődött a könyv nyomtatása, én pedig tettem egy rövid utat Londonba, így csak most tudtam eljutni odáig, hogy bejegyzést írjak. Bocsi, hogy ilyen sokat kellett várnotok, de megérte, mert jövő héten végre készen lesz a könyv! Yay!
A nyomda május 21-re ígérte a könyveket, úgyhogy mindenki szépen bekarikázhatja a dátumot a naptárában és odaírhatja, hogy kötelező könyvvétel. És mint mondtam, tegyétek szabaddá utána pár napotokat, mert a könyv minden időtöket le fogja foglalni.
Nagy valószínűséggel az első könyvbemutatóra június 1-jén kerül sor, délelőtt 11:30 körül. Azt hiszem… De erről majd még adok pontosabb tájékoztatást.
És igazából csak ennyi lenne a mai napra. Nagy valószínűséggel legközelebb majd csak a megjelenéskor fogok írni.
Szóval, tudom, hogy elég régen posztoltam utoljára, de nem jutottam el a géphez, egészen mostanáig. Két hétig készülnöm kellett egy országos környezetvédelmi verseny döntőjére, közben le is betegedtem, meg ilyenek, de a lényeg, hogy még élek.
A betegség legjobb része az volt, hogy gond nélkül újra átolvashattam a könyvet, apró hibák után kutatva. Azóta még egyszer átnéztük, és most már szerintem elérte a végleges állapotot. Remélhetőleg. Többször már nem valószínű, hogy nyomtatás előtt átnézzük. Ha még akkor is találtok benne egy-két vesszőhibát, amikor olvassátok, akkor bocsi. De logikai hiba már nincs benne több, a történet olyan, mint egy tökéletesre csiszolt gyémánt: egyszerűen fantasztikus. (Kis egoista vagyok, mi?)
Nézzük, csak. A legutóbbi bejegyzés óta megjött a borító terve kinyomtatva, és meg kell hogy mondjam, az is egy fantasztikus munka lett. Egyszerűen tökéletes. Nem akarom fényezni magamat, de szerintem ez a könyv egyszerűen pazar, kívül is és belül is. 🙂
Annyira közel vagyok a célhoz… Most már megvan az ISBN száma is, szóval most már tényleg csak a nyomtatás van hátra. És ha az is megvan… Valószínűleg, amint kézbe kapom a könyvet majd elsírom magamat. Azután pedig hazáig ugrálni fogok az örömtől.
És ami a héten, vagyis tegnap sokkolt engem, az apám laza bejelentése volt. Mit sem sejtve hazajövök az iskolából, lehuppanok tanulni, ő meg tök nyugodtan mondja, hogy beszélt a helyi könyvtár igazgatójával és június 1-jén várnak majd a könyvbemutatómra. Én meg erre ilyen sokkolt kifejezéssel néztem rá, hogy most akkor hülyéskedsz, ugye? Ő meg erre mondja, hogy nem.
Oké! Persze! Nem probléma! Belül tiszta happy vagyok, csak a probléma azzal van, hogy nem szoktam kiállni egy rakás ember elé és mesélni magamról, a könyvemről. Főleg nem akkor történik ilyen, ha annak a rakás embernek a felét egyáltalán nem, vagy csak látásból ismerem. De majd valahogy leküzdöm a lámpalázamat. Megoldom! Túl vagyok én már nem egy iskolai előadáson és versenyen. Egy sima könyvbemutató csak nem fog megártani, nem igaz?
Na, erről részletesen is írok majd, ha már tényleg a szervezésre kerül sor. Addig is mindenki tegye szabaddá a június 1-jei délutánját/estéjét, mert mindenkinek jelenése lesz a könyvbemutatón. Számítok rátok!
És azt hiszem, hogy ennyi elég is lenne mára. Majd még jelentkezem. Addig is élvezzétek a napsütést és a tavaszt, mert ha meglesz a könyv, garantálom, hogy minden időtöket le fogja kötni!
Ma van a szünet utolsó napja (*szomorú fej*). A holnapi napot várom is, meg nem is. Hiszen egy újabb roadtrip keretében megint ellátogatunk a nyomdába és helyrerakjuk a részleteket, egyeztetjük a hibákat (rengeteg van belőlük…), és apró módosításokat kezdeményezünk. Azután, ha mindez megvan, akkor jöhet egy újabb lektorálási folyamat, ami remélhetőleg már az utolsó lesz, és utána most már tényleg a kezembe vehetem a könyvet. Mármint a könyvet.
És ha már ennyire a vége felé haladunk, a kezeim már minden áron írni akarják a következő köteteket, ezért elkezdtem a 2. kötet lektorálását és rengeteg… rengeteg hülyeséget találtam benne, és még nem értem a végére. És hiába égek már a vágytól, hogy nekikezdhessek a 3. kötet írásának, addig nem kezdhetem el, ameddig nincsen véglegesítve az előtte lévő kettő, mert visszamenőleg idézek a könyvekből.
De hogy szezonális is legyek, utólag is Boldog Húsvétot! Habár még mindig nem állt össze bennem, hogy miért pont a nyuszi és a tojás a húsvét jelképe, mert a kettőnek egyébként semmi köze nincsen egymáshoz és… Mindegy. Hagyjuk…
Valamint terjeszkedtem! Újabb “reklámfelületet” találtam a könyvnek. Keresd itt!
És… Mit is akartam én ma posztolni? Mit? Azt hiszem elfelejtettem… Részletet vagy karakterjellemzést, vagy…? Micsodát? Áh, igen! Majdnem elfelejtettem még egy kihagyhatatlan dolgot!
Esperanza
Esperanza Főnix mamája, Vihar… öhm… felesége? Szerelme, szeretője? Nem vagyok benne biztos, hogy mije… Szóval, Esperanza Vihar… lelkitársa… Ah, hagyjuk! Egy szerető, gondoskodó édesanyáról van most szó. Sajnálatos módon, a kicsi Főnix születésekor meghalt, viszont így is rettentően fontos szerepet tölt be a könyvben, hiszen ki más, ha nem ő, segíti fiát keresztül az éveken?
Esperanza egy hófehér kanca, ugyanolyan viharszürke szemekkel, mint amilyen Főnixnek van. És ennyi a kinézet. Egy gyönyörű, hófehér kanca.
Igazából Esperanzáról nincsen sok minden, amit én most így itt el tudnék mondani. Imádja a családját és bármit megtenne értük. Ezzel pedig elég tömören összefoglaltam a Szépség Istennőjének leszármazottjának a tulajdonságait. Több információért keresd majd fel a könyvet!
A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!
Ahhoz képest, hogy azt írtam, hogy most gyakrabban fogok posztolni, kicsit elmaradtam a dolgokkal, nem igaz? Ez betudható annak, hogy tavaszi szünet van és én non-stop olvastam. Ez alatt a három és fél nap alatt elolvastam két könyvet. Befejeztem a kedvenc könyvsorozatom utolsó részét, Rick Riordantól a The Blood of Olympus-t és most teljesen bedepiztem. Annyira, de annyira imádtam azt a sorozatot, számomra az olvasás Percy Jackson világából állt legfőképpen (meg Westerosból). Szóval most elolvastam és vége lett. És egy hatalmas tátongó űr keletkezett bennem. A vége a könyvnek számomra furcsa volt és annyi kérdés maradt bennem, hogy most még sokkhatás alatt vagyok. De pár hét és viszonylag rendeződik a helyzet. A másik könyv meg valamilyen ciki tini-romi könyv volt. Nem állítom azt, hogy tetszett, de azt sem, hogy utáltam. Olyan… olyan…. olyan volt. Na, de hogy az én könyvemről is szó essen, mára egy újabb karaktert mutatnék be, Bellonát.
Bellona
Bellona a 13. fejezetből.
Pfú… Bellona. Nehéz eset. Egy szeszélyes és nagyon-nagyon-nagyon bizalmatlan kancáról van most szó. Bellona nem a Kontinensen született, semmi köze nincsen ahhoz a világhoz, amelyben Főnix és családja élnek. Akkor most miről is beszélek? Azt nem mondom el. Most nem. A kanca igaz, hogy csak a könyv végén bukkan fel, de még így is a fontos szereplők közé tartozik. A következő kötetekben többet fog szerepelni három fejezetnél.
“…Egy gyönyörű gesztenyepej ló volt. Hosszú és dús fekete sörénnyel és farokkal. Élénk smaragdzöld szemei voltak, amelyekkel fenyegetően nézett rám. A mellső lábain és mintha a hátsókon is lett volna egy-egy fehér kötés, melyek kuszán és össze-vissza álltak. Helyenként pár foltban rózsaszínes vér áztatta őket…”
Igazából Bellonáról az első könyvben vajmi keveset tudhat csak meg az olvasó. Nagy vonalakban kirajzolódik a személyisége, de valóban olyannak ismerjük meg, amilyen? Több információért kopogjatok be az agyamba, és keressétek a harmadik kötet lakását, ahol a legtöbb kis titokra fény derül a kancával kapcsolatban.
A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!
úgyhogy belevetettem magamat az internet bugyraiba és hosszas szenvedések után (merthogy random bezáródott az ablak, miközben szerkesztettem az oldalt, és természetesen én hülye nem mentettem el a munkamenetet) sikerült egy elfogadható kinézetet kicsikarnom belőle. Úgyhogy lehet benne gyönyörködni! 😛
![DSC_0011[1]](https://polimatilda.eu/wp-content/uploads/2015/05/DSC_00111.jpg)
![DSC_0023[1]](https://polimatilda.eu/wp-content/uploads/2015/05/DSC_00231.jpg)
![DSC_0024[1]](https://polimatilda.eu/wp-content/uploads/2015/05/DSC_00241.jpg)
