Tag: A csikó

Főnix

by Matilda

Bevezetés

Oké… Szóval, az Ismerkedés a karakterekkel bejegyzéseimet kitöröltem. De, most kicsivel részletesebben fogok beszélni róluk, azonban egy bejegyzésben csak egy karakterem fog szerepelni. A maiban Főnixről fogtok megtudni többet. Úgyhogy jöjjön Főnix!

Főnix – A csikó, aki tűzben született

Na, a napokban igyekeztem összehozni magamnak egy borítót az első könyvemhezFőnix. Ugyebár így sem tudom, hogy miből fogjuk magát a könyvet kiadni. Ahhoz meg még lehet nem kellene egy profi grafikus megfizetése is, hogy lehessen egy olyan borítóm, amiben nem találok hibát. Szóval, rajzoltam ezt a képet (kattints rá, hogy nagyobb legyen). Borítónak ezt, illetve valami hasonlót képzeltem el. Maga a kép egészen jó lett, de van nagyon sok dolog, ami nagyon-nagyon szúrja a szememet. 1. A tűz. Nem tudok tűzet rajzolni. Ez csak az éppen tűrhető határán van. 2. Fények és árnyékok. Nem tudok fény-árnyék hatást színezni, ha tűz is van a képen.  Amúgy is csak árnyékolni tudok. 3. Van némi problémám Főnix kinézetével is. De ezt majd később részletezem.

“…Nem tudtam, hogy mire érti a „lenyűgöző” jelzőt. Nem voltam az. A fejemen csak egy szimpla folt volt, ami igaz, hogy hasonlított egy kicsit a tűzre. A lábaimon a jegyek pedig végképp nem voltak olyanok. A bal mellsőn a bokám vonala felett húzódott egy folt. A hátsó lábamon lábszárközépig nyúlt egy. A jobbon a bal szintje alatt, az elsőn meg csak a patám vonala felett volt egy kisebb. Tökre átlagosan néztem ki, szerintem.”

Igen. Kinézetre ez lenne Főnix. Egy vörös csődör. Igaz ennek a hivatalos neve sárga, de én azért is vörösnek mondom. Mert ő vörös. Mondjuk ez a képen nem látszódik. Ott sárga. A sörényének és farkának színe egészen jól sikerült. És akkor rátérek a testalkatra. A képen túl nagy a mellkasa. Túl nagy. Ha el szeretnéd képzelni Főnixet, akkor mixelj össze egy arab telivért (3. kép) és Szilajt, a rajzfilmből (2. kép). És akkor a szőrét képzeletben varázsold át vörössé (1. kép) és tedd rá a jegyeket. FőnixVoálá! Megkaptad Főnixet! Na ugye, hogy nem hasonlít a rajzomra?FőnixFőnix

Főnix egy Kontinensen élő csődör(csikó). Nagyon segítőkész, de csak abban az esetben, ha bízik is benned. Fél saját magától és az erejétől, a tűztől. Mivel egy baleset következtében valaki olyannak okoz fájdalmat ezzel az erővel, aki közel állt hozzá, ezért inkább elszalad, elbujdos. De az élet nem hagyja annyiban. Nem menekülhet el senki sem a saját sorsa elől, így hát vörös csikónk sem bújhat el. Az élet, halott édesanyja és más dolgok belezavarnak ebbe a bujdosásba, így Főnix végül ott fog állni, a végzetével szemben. De a többi dolgot vele kapcsolatban majd a könyv elolvasásával megtudhatjátok. 😛

További szép napot!

A karakter, szereplő elnevezése és leírása szerzői jogi védelem alatt áll!

Lásd még: link

 

Hegyen-völgyön át

by Matilda

Bevezetés

Ma délelőtt csoda történt. Végre valahára leesett a hó. Úgyhogy az én napom már tökéletes. Egyébként mára a Hegyen-völgyön át című, negyedik fejezetem egy részletét terveztem megosztani veletek. Szóval, itt is van.

Hegyen-völgyön át

..”Újabb napok teltek el. Egyedül sétálgattam. Egyik reggel egy pusztán ügettem át, amikor hirtelen farkasüvöltést hallottam. Megtorpantam és hátranéztem. Úgy nyolc, friss húsra éhező farkas futhatott felém. Nem kellett bíztatás ahhoz, hogy futni kezdjek. Azonnal meglódultam. Talán ennyire közel még nem voltam életemben ahhoz, hogy reggeli legyek. Eléggé felszökött az adrenalin szintem. Furcsán gyorsan futottam. Még mikor Pamaccsal versenyeztem, akkor sem vágtattam ilyen sebességgel. Igaz, ez most élet-halál kérdés volt. Átrobogtam a pusztán, egyenesen be egy erdőbe. Lehet lassítanom kellett volna, de nem tettem. Hiába volt az utamban rengeteg kiálló gyökér, bokrok és fák. Jócskán lehagytam már a farkasokat, de inkább nem kockáztattam a megállást. Előttem egy szélesebb patak csorgadozott békésen. Belefutottam a vízbe, majd folyásiránynak megegyezően futottam tovább. Egy part menti nagy szikla alá húzódtam be. Reménykedtem, hogy nem fognak szagot a farkasok. Pár percnyi várakozás után kidugtam a fejemet. Nem láttam senki hívatlant, úgyhogy kimerészkedtem a partra. Abban a pillanatban hét farkas körbevett engem. Mindegyik barnásszürke színű volt, és bundájuk csomókba álltak össze. Nem voltak hozzám a legközelebb, de szinte émelyítő volt a bűzük. A fejükön láttam, hogy már szinte a szájukban érzik a húsom ízét. Majd hirtelen feltűnt, hogy kevesebben vannak. Hol a nyolcadik? Amint feltettem magamnak a kérdést, a nyolcadik állat a hátamra vetette magát. Éreztem, ahogy tűhegyes fogai a nyakamba hatolnak. Éles karmaival pedig a hátamba kapaszkodott. Szerencsétlenségemre pont a legnagyobb ugrott rám, úgyhogy alig álltam meg a lábamon. Megpróbáltam lerázni a hátamról. Ugráltam amennyire csak tudtam, de egy akkora farkassal, ami a rajtam kapaszkodott, elég nehéz volt bármit is csinálni…”

Na, ennyi lett volna mára. További szép napot!

Családfa

by Matilda

Bevezetés

Mivel a könyvemben elég bonyodalmas követni, hogy ki kinek a rokona (habár szerintem nem annyira bonyolult), ezért arra gondoltam, hogy ma összedobok egy egyszerű családfát, hogy jobban át lehessen látni a dolgokat. Úgyhogy íme a Futó tűz családfája.

Főnix családjaCsaládfa

 

A Magányos-medencebeli családfa (ménesvezéré)

Családfa

 

 

A Mókustanács

by Matilda

Bevezetés

Ah, végre itt a téli szünet. Sokáig lehet aludni és nem kell tanulni. Csak hó nincsen… Ha kinézek az ablakon inkább azt mondanám, hogy tavasz van, vagy ősz. Idén sem lesz fehér karácsony, ha így haladunk. Na, de mindegy. A mai napra egy részletet szeretnék bemutatni a harmadik fejezet, A Mókustanács végéből. Szóval, jó olvasást!

A Mókustanács

“…- Tehát a Tanács döntött! Főnixnek meg kell halnia! – jelentette ki Szakáll.
– Meg kell halnia! Meg kell halnia! – hangzott a tömegből.

Minden mókus zengeni kezdte ezt a szörnyű mondatot. Sírni támadt volna kedvem. Félni akartam, de sajnos a félelmem csupán harag volt. Mérges voltam a mókusokra, amiért nem értenek meg. Mérges voltam arra a jövendölésre, ami ezt tette velem, és a családommal. Mérges voltam mindenre, és mindenkire. Magamra, a mókusokra, az apámra. Mindenkire. Elvesztettem az irányítást magam felett. Meleg futott végig egész testemen. A mókusok sikítottak és elmenekültek, egy hatalmas robbanás, és minden elsötétült.

Mikor újra magamhoz tértem, káosz volt. Mókusok szaladgáltak és ugráltak fel s alá. Az egész erdő füstölt. A lángok már majdnem teljesen kialudtak. Repülésemet egy fa törzse állította meg, és a hátam nem köszönte meg az élményt. Nagy nehezen lábra álltam. Nem hallottam valami jól. A fülem zúgott még a robbanástól. Aztán megláttam egy szőrös kupacot az egyik szomszédos fa tövében. Ne! Akkor eszméltem csak rá, hogy Pamacs végig mellettem volt. Ideje sem lehetett, hogy fedezéket találjon. Odarohantam hozzá. Orrommal bökdösni kezdtem. Kitekertem az összegömbölyödött állapotból, és megfújtam. A pici test orra mozogni kezdett. Hála Istennek! Nem halt meg! De ahogy elnéztem nem is volt túlságosan jó bőrben. Bizonyára csontja is tört. Vörös testét vér és korom színezte pirosra és feketére. Apró fülén megpörkölődött a szőr…”

Na, ennyi is lett volna a mai napra. Remélem tetszett, és még jobban felkeltette az érdeklődéseteket a könyvem iránt!

További szép napot!

 

A “rémálom”

by Matilda

Bevezetés

Hiába van itt a hétvége (2014. 12. 08.), mégis korán kellett kelnem. Hogy miért? Mert nyílt napra kellett menni, a középiskolába, ahová menni… szeretnék? Nem is tudom. Igazából sohasem akartam ebbe a gimibe menni, de nincs más választásom. A városban még van két szakközépiskola, de azok már nagyon a szakmára hajtanak. Gépésznek, rendőrnek, orvosnak vagy túravezetőnek meg nem szeretnék elmenni. Vidékkel meg annyi a problémám, hogy nem bírnám ki. Utálok egyedül lenni, kivéve otthon. Igaz a kollégiumban lennének szobatársaim, de nem vagyok az a gyorsan barátkozó típus. Én inkább egész nap ott szoronganék a sarokban. Szóval nem nagyon hagytam magamnak választási lehetőséget.

Ott voltam a nyílt napon. Akár ki is hagyhattam volna. Nem tudok semmit sem kezdeni azzal, hogy mutogatják a diagrammaikon, hogy ebben az évben ennyi, abban az évben annyi gyereket vettek föl. Tavaly ennyien tettek emelt szintű érettségit, azelőtt pedig ennyien. Engem az nem érdekel. Na, ami eléggé meglepett, az az iskola volt. Mivel mindig megkapjuk, hogy ez egy szuper suli, meglepődtem rajta. Szép kémia és biológia laboratóriumok van (mert azok újak), de az osztálytermek eléggé lepukkadtak és nyomasztóak. És ez úgy… meglepett és elkeserített.

És megint csak magamról fecsegtem. A mai napra egy újabb részletet terveztem bemutatni. Íme itt a második fejezet, A “rémálom” egy részlete:

A “rémálom”

“…A vízesés halk robajjal zúdult lefelé. Ha keresztülnéztem a fenyveseken megláthattam a mezőt. Még mindig korom borította az egészet, és csak a fű égett le. A fák csupán füstös színt öltöttek. Furcsa… Ledőltünk a fűbe és az eget kémleltük. A felhők játékosan úsztak el felettünk. Némelyikükben egy-egy növényt ismertem fel, némelyikükben egy-egy állatot láttam. Az egyik teljesen úgy nézett ki, mint Pamacs, csak ducibb volt. Mondtam is neki, de szerinte az inkább egy jól táplált nyúl volt. Eszembe jutott, hogy azt mondta, hogy neki sincsen családja. Kíváncsi voltam, velük vajon mi történhetett. A hasamra fordultam és így szóltam:
– Pamacs?
– Igen?
– Te hogyan veszítetted el a családodat?
– Hát… én… én csak… csak kalandra vágytam, ezért… ezért jöttem el otthonról – a hangja szomorkás volt és még a fejét is kicsit elfordította.
– Hazudsz!
– Nem igaz!
– De! Felismerem már, ha hazudsz. Alig láthatóan ráng a bal füled. Miért nem akarod elmondani az igazat?
– Mert néha nem kell háborgatni a múltat.
– Sajnálom! Nem akartalak megbántani!
– Nem bántottál meg. Nem tudhattad. Gyere! Van még néhány dolog, amit meg kell mutatnom neked.
– Még van? Ennyi nem volt elég? Már így is túlterheltük az agyam.
– Még van ott hely. És nem, ennyi nem volt még elég! – ezzel a mondattal folytattuk az oktatást…”

Köszönöm a figyelmet!

A tűz szülötte

by Matilda

Bevezetés

A mai napon túléltem a próbafelvételit, igaz tele volt egy rakás matekfeladattal, amiket nem szívlelek, de sikerült megírnom. Remélem, hogy jó is lett. Volt néhány hely, ahova csak tippeltem és írtam egy számot. Voltak olyanok, amik egész jól mentek, valamelyiket meg egyszerűen abbahagytam. Jó tanuló vagyok, de nem egy matekzseni. Na, de hagyjunk is engem.

Olyan jó lenne már a kezemben tartani a könyvet, de még mindig vannak benne helyesírási hibák, amiket ki kellene javítani. Szeretném, ha hamarosan kiadnák magát a könyvet, de egyelőre nem látok rá sok esélyt. Most még várunk egy kicsit, hátha válaszol egy kiadó a levelünkre. Egy már válaszolt, az kedvesen elutasított. Lényegében csak annyi volt a válaszuk, hogy túl fiatal vagyok még ahhoz, hogy megírhassak egy regényt. Biztosan azt gondolják, hogy valami buta kislány vagyok, akinek a lovak a kedvenc állatai (nem tévesen, de gondolom ezt már kitaláltátok), és most írtam egy tündérmesét arról, hogy ők futkosnak fel s alá. Pedig egyáltalán nem. Én ettől azért jobbat írtam. Most már komolyan abbahagyom a fecsegést, és elmondom a mai blog igazi témáját.

Úgy gondoltam, hogy megosztom veletek a könyvem első fejezetének egy részletét. A tűz szülötte című fejezet a Előkészítés után következik, amiben kitört egy nagy tűz, és megszületett Főnix. Szóval íme itt az első fejezet egy részlete.

A tűz szülötte

“…- Jó kis zivatar nemde? – szólalt meg hirtelen egy hang a hátam mögött.
Megfordultam. Biztos voltam benne, hogy valaki megszólalt, de senkit sem láttam, csak fákat.
– Ki az? – kérdeztem bizonytalanul.
És akkor egy kis, vöröses színű állat tűnt elő az előttem lévő fa egyik ágán. Ott üldögélt békésen. Bozontos farkát maga köré csavarta. Vörös bundája kicsit nedves volt. Két fülén hosszú szőr nőtt. A hasán pedig egy fehér folt húzódott. Úgy nézett ki, mint egy szőrös gombóc.
– Én vagyok az. Mit keresel itt egyedül ebben a kis zuhiban?
– Hát, én most születtem és az… az anyukám meg… meghalt. Aztán átúsztam a folyón és most itt vagyok.
– Ha-ha! Jó vicc! Várj, most komolyan? – bólintottam. – Mi? Az lehetetlen! Hisz az egész ménes elszaladt!
– De anyám nem tudott. A lángok bekerítették. Utolsó erejével a világra hozott.
– Akkor, hogy lehet, hogy életben vagy, ha onnan jössz? – apró mancsával a tűz volt helyére mutatott.
– Én… csak szaladtam.
– Lehetetlen! Élve megsültél volna, mint azok a fűszálak a mezőn! De neked még egy szőrszálad sem görbült!
– Nos… én… nem tudom. Nem tudom… – így belegondolva tényleg elég érdekes volt.
A kis élőlény hitetlenkedve, tátott szájjal bámult rám. Terelni próbáltam a témát.
– Öhm… egyébként mi vagy te? Ki vagy te?A tűz szülötte
– Hogy én mi vagyok? Én egy erdei vörös mókus vagyok. A nevem, pedig Pamacs, de a családom csak Paminak hívott. És te ki vagy?
– Hát én… – akkor jöttem rá, hogy nem tudom a nevem. Vagy mégis? Mintha anyukám valamit suttogott volna a fülembe…
– Te? – kérdezte türelmetlenül Pamacs, a mókus.
Erősen gondolkoznom kellett. Nem emlékeztem tisztán minden szóra, amit mondott. F… Fő… Főnix. Igen, ez lesz az!
– Az én nevem Főnix!
– Örülök a találkozásnak, kedves Főnix!
– Öhm… én is, Pamacs.
– Anyukád eléggé eltalálta a nevedet.
– Hogyan érted ezt?
– Nézz magadra! A főnix, egy madárszerű izé volt, ami képes volt csak úgy egy halom lánggá változni, és hamuvá porladni, majd újraszületni. A tollai pedig olyan színben pompáztak, mint maga a tűz. …”

Na, ennyi lett volna mára. Remélem tetszett a részlet és ha megjelenik a könyv, akkor azt is elolvassátok!

További szép napot!

Hát nem is tudom… Bevezetés?

by Matilda

Nézzük csak

2014 áprilisában úgy döntöttem, hogy nekilátok, és írok egy regényt. Az egész dolog ötletét egy rajz adta, amit akkoriban készítettem. Megszületett az ötlet a fejemben, és mindennel együtt, novemberre befejeztem. Már nagyon vártam, hogy végezzek vele, mert a következő részét szerettem volna elkezdeni. Azóta már vagy 30 oldalt írtam abból is, és már megszületett még egy rész gondolata a fejemben.

Az első regényem címe Futó tűz. Igen, direkt van külön írva. Majd, ha sikerül kiadni, megértitek. Mivel egy többréses sorozatot tervezek, ezért ki kellett találnom egy címet a sorozatnak is. Van ugye Harry Potter és a valami, Percy Jackson és az olimposziak, Az Olimposz hősei, A tűz és jég dala. Nos, én is próbáltam kitalálni egy ilyen címet az én készülő könyvsorozatomnak. Ez pedig A csikó, aki tűzben született lett.

Még mindig lehet találni a történetben helyesírási hibákat, de azon kívül teljes mértékben készen van. Körülbelül 220 ezer karakter, és nyomtatásban úgy 200 oldalt tenne ki, A5-ös méretben. Már csak találni kellene egy kiadót, aki felvállalja a nyomtatási költségeket, és én is kapnék némi jutalékot a könyv után. A másik lehetőség az lenne, hogy összeszedek pár százezer forintot, és magánúton adatom ki. Ami jelenleg nem lehetséges. A kiadók pedig nem igazán segítőkészek. Mindenhol azt írják, hogy majd talán 3-9 hónap múlva esetleg el is olvassák. És onnan hol van még a kiadás?

Ilyenkor van egy kicsit elegem a magyar könyvkiadásból. Ha jobban tudnék angolul, akkor sokkal több esélyem lehetne a kiadásra, persze külföldön. Itthon mintha nem is akarnák, hogy ki legyen adva egy könyv.

A másik nagy problémám az emberekkel van. Mindenki olyan negatív. Az osztálytársaim egy része szerint senki sem venné meg. De az egy dolog, hogy ők egész nap a számítógép előtt ülnek és ölik az agysejtjeiket a buta játékaikkal. Mások azt mondják, hogy még túl fiatal vagyok és tapasztalatra van szükségem, de még nem is olvasták a könyvet. Hiába vagyok fiatal, attól még tudhatok úgy írni, mint egy 30 év körüli felnőtt, nem?

A könyvről

  • állatok vannak csak benne, tudom, de ez nem jelenti azt, hogy egy béna mese
  • igazából nincsen konkrét korosztálya, mert bárkinek tetszhet
  • a műfaja lehet fantasy, kalandregény, gyerekkönyv esetleg komédia
  • a főszereplő Főnix, egy vörös csődör, akinek egy különleges ereje van: a tűz. Az ő életét tárgyalják majd végig a könyveim
  • az első könyv végleges címe: Futó tűz
  • majd egyszer adok egy részletesebb leírást róla 😉

Egy apró megjegyzés

Az egyik dolog az “ugyan ki venné meg” kijelentésben, amit egy másik személy mondott nekem, az volt, hogy attól, hogy ezt én kiadom, nem biztos, hogy meg is fogják venni. Erre én azt mondanám, hogy bárki hiába ad ki egy könyvet, nem garantált, hogy megveszik. Persze, ha híres ember vagy, és teljes hülyeségekről írsz össze-vissza, vagy erotikus dolgokról írsz, azt lehet előbb megveszik, mint a háromszázadik jelentéktelen ember próbálkozását. De lehet, hogy az embereknek éppen az kell, ami te írsz. És attól, hogy nem találja a könyvesboltban, még mindig ott vannak a honlapok, ahová ki lehet posztolni, hogy megjelent. Ott a Bookline, a Shopline, a Facebook és még sorolhatnám. Ott vannak az ismerőseid, akikkel megoszthatod, ők pedig az övéikkel és így tovább. Mindig pozitívan kell hozzáállni a dolgokhoz és a negatív energiákat ki kell zárnod.

Ui.: Remélem máskor is találkozunk!

További szép napot!