Kész lennék kibékülni ezzel a sorozattal, de egyszerűen nem tudok. Teljes képtelenség. A Csontváros és a Hamuváros is olyan alappal rendelkezett, ami azt sugallta számomra, hogy ez a sztori nekem tetszeni fog. El is hittem, hogy tetszeni fog. Nem is mondom azt, hogy nem tetszik, csak attól tartok, hogy hiába az a pár dolog, amit szeretek a könyvekben, túlnyomó többségben mégiscsak azok vannak, amik minden igyekezetem ellenére szemforgatáshoz vezetnek.
Most neki fogok állni a harmadik kötetnek, aztán még eldöntöm, érdekel-e a történet további alakulása. Ismerve magam, ha érdekel, ha nem, el fogom olvasni, mert mégiscsak jobb, ha az egész sztori kereken, egészen ott van a fejemben (úgy ahogy).
Megpróbálom szétbontani mi tetszett, és mi nem tetszett részekre, de mindenkit előre figyelmeztetek, a mi nem tetszett sokkal hosszabb lesz.
Na, jól van. Essünk neki…
Hamuváros: Minden, Amitől Falra Mászok
Először is, ami már az előző könyvben is az idegeimre ment: a hasonlatok. A hasonlatok végeláthatatlan, felesleges halmozása, amitől egyszerűen nem tudom komolyan venni a könyvet. Vannak egy regényben hasonlatok, amik szükségesek, és van az a mennyiség, ami teljesen elfogadható, sőt szükséges. És aztán van ez a könyv, ami tele van olyan nyakatekert hasonlatokkal, amik nem tudom, hogy jutnak egyáltalán valakinek az eszébe, Angolul olvastam a könyvet, amitől egy fokkal tűrhetőbbek voltak, de akkor is túl sok volt belőlük, és egy csomó olyan volt közöttük, amitől a fejemet fogtam.
Egy példa (nem emlékszem pontosan hogy volt, de valami ilyesmi volt): a sírköveken a felirat csillogott, mint tej a holdfényben. Igen, mint tej a holdfényben.
Aztán, még mindig ott a Clary-Jace dilemma, ráadásul hozzáadódik ugye Simon is. Tudom, hogy Clary és Jace nem testvérek, mert ezt már az elején letisztáztam magamnak, hogy ne legyen olyan… bizarr. De akkor is azt hiszik, hogy testvérek! Hozzászokhattam volna már a Trónok Harcából, de ez mégiscsak egy gyerekeknek írt könyv… Na, mindegy. Örüljünk, a végén úgy is összejönnek, mert mi más történne, ha nem az.
Amit nem értettem, és a teljes könyvön keresztül kísértett, mert nem tudtam mire vélni, az Clary és Simon. Ott az elején az a jelenet a konyhában, aztán a másik, amiben vagy két oldalon keresztül smárolnak… Én ezt nem értem, de biztos velem van a baj. Jobb nem is agyalnom rajta, attól csak rosszabb.
Nem tom, nekem valahogy az egész fő vonala a történetnek zavaros, mert néha komolyan nem értem, mi történik. Ezt akár annak is betudhatjuk, hogy igazából az első könyvből nem emlékszem mind a hatszáz oldalra, csak arra a százra kb, ami nagyjából a fő szálhoz tartozik. Voltak esetek, amikor feltűnt valamilyen visszautalás az előző könyvre, én meg csak ültem, és néztem, hogy ilyen tényleg történt?
Nagyjából ezek azok a pontok, amiket fel tudok hozni a könyv ellen. Ezek a Hamuváros legfőbb bűnei az én szememben, de nem csak rossz volt benne.
Hamuváros: Amitől Nem Másztam Falra
Malec. Esküszöm, a legjobb oldalak voltak a könyvben. Az Alec-Magnus részek. Elképzelhető, hogy az egyetlen egy dolog, ami miatt még olyan nagy lendülettel haladok A Végzet Ereklyéivel, az Malec. Kincset érnek azok az oldalak, ahol ők ketten egy helyen vannak, annál is többet, amikor Alec szemszögéből van megvilágítva a történet. Kár, hogy ez nagyjából háromszor történt csak meg, 300 oldal után, és akkor sem több, mint fél oldal erejéig.
De tényleg, engem nem érdekel Clary meg Jace, mert ők tipikusan az a pár a tipikus fantasy könyvből, akik így is, úgy is összejönnek. Mert kell az a fő romantikus mozgatószál, ami ezekben a könyvekben számomra túl vannak tolva. Nekem csupán annyira van szükségem, mint amennyi a Harry Potter és Percy Jackson könyvekben volt. Ott van, tudsz róla, és könyörögsz, sok-sok könyvön keresztül, hogy végre az az egy csók csattanjon el. És megkímélnek a szörnyű belső okfejtésekről, hogy akkor most szeret vagy nem szeret, és milyen azzal a bizonyos emberrel csókolózni, és hogy mennyire epekedve vágyakozunk arra, hogy a közelében lehessünk, stb…
Szóval, igen. Team Malec!
Azért bevallom, hogy miután túljutottam a könyv nagy részén, és elérkeztem az utolsó száz oldalhoz, ahol végre történt is valami. Ott úgy voltam, hogy igen, szeretnék olvasni, és megtudni, hogy mi történik, mert eddig nem sokat értettem.
Meg, igen, voltak benne igazán jó poénok.
Szóval…
A Hamuváros mindenféleképpen fejlődés volt a Csontvároshoz képest. Ez azonban még nem volt elég, hogy megkapja Goodreads-en a 4 csillagot.
Erőteljesen, bár lankadó érdeklődéssel folytatom a következő kötettel a könyvet, mert a történet maga érdekel, csak néha ezt elfedik bizonyos, feljebb kilistázott dolgok, amiktől egy.egy pillanatra muszáj letennem a könyvet, hogy vegyek egy mély levegőt. Aztán majd meglátjuk mi lesz ezután.
Értékelés: ★★★
– Jace-hez jöttünk – felelte Clary. – Jól van?
– Nem tudom – mondta Magnus. – Máskor is szokott mozdulatlanul feküdni a padlón?
