Percy Jackson mellé új hősök társulnak, és a nagy prófécia mind a hét hőse felbukkan…
Percy teljesen össze van zavarodva.
Hosszú álmából felébredve a nevén kívül nem emlékszik semmire. Nagy nehezen mégis sikerül eljutnia egy ismeretlen félvértáborba. A múltjából csak egyetlen arcot tud előbányászni: Annabethét.
Hazelnek halottnak kéne lennie. Az első életét alaposan elrontotta. és a világ veszélybe került egykori ballépése miatt. Most nem kíván mást, mint hogy messzire vágtathasson a gondok elől az álmában látott csődörön.
Frank egy rakás szerencsétlenség. Nagyanyja szerint hősök leszármazottja, de ő ebből semmit sem érez. Ormótlan medvének érzi magát, különösen legkedvesebb barátja, Hazel közelében, akiben teljes mértékig megbízik. Olyannyira, hogy legféltettebb titkát is rábízza.
Mindhármuknak köze van a titokzatos Hetedik Próféciához.
A lélegzetelállítóan izgalmas történet a „másik” tábortól egészen az istenek háta mögötti földig, Alaszkáig ível. Útközben új félistenekkel ismerkedhetünk meg, félelmetes szörnyek, különös lények bukkannak fel és segítik, vagy éppenséggel veszélyeztetik a legújabb küldetés kimenetelét.
Előre lekötném, hogy a Prophecy of Seven nem azt jelenti, hogy Hetedik Prófécia. Inkább a Hétről Szóló Prófécia, vagy A Hét Próféciája. Na, mindegy. Nem érdemes belebonyolódni a fordításba. Akkor, a magyarosítást tegyük is félre.
Nem tudom, miért csak picivel több, mint 3 nap kellett ahhoz, hogy kiolvassam a Neptunus fia-t. Lehet, mert 50 oldallal rövidebb. Lehet, a tény, hogy Percy főszerepben folyamatosan ott van. De az is lehet, hogy érdekesebb volt történet. Sokkal érdekesebb.
Meglett Percy, és szegénnyel ugyanaz a helyzet, mint Jasonnel volt, kivéve, hogy ő emlékszik egy arcra, és a hozzá kapcsolódó névre: Annabeth. Tessék! Nincs közvetlenül ott Annabeth, és Rick bácsi mégis képes odaadni a Percabeth pillanatokat.
Megismerkedünk Hazel Levesque-val és Frank Zhang-el. Igen, őket bírom. De persze kellett valaki, akit nem bírok se én, se senki más, ez pedig nem műs, mint a kis rohadék Octavianus. Persze, hogy mennyire is rohadék, az majd később derül ki.
Szóval, Percy, Hazel és Frank küldetésre indulnak, hogy kiszabadítsák a Halált aka Thanatoszt, hogy a szörnyek végre meghaljanak, és szerencsétlen félvéreknek legyen végre valami kis esélyük a harcban. Így elvándorlunk Alaskába.
Fő események a könyv alatt:
- Percy megérkezik Camp Jupiterbe, keresztülviszi Junot/Hérát a Kis Tiberen, és elveszti Achilleusz jelét
- Az ötödik cohors megnyeri a War Games-t (fogalmam sincs, hogyan fordították át a magyarban, így maradok az angolnál)
- Franknek Mars az apja, és küldetést kapnak
- Irány Alaska!
- Portland és Írisz istennő organikus boltja
- Phineas és a fhárpiák, Percy nem hal meg, Ella megmenekül
- Látogatás az Amazononokhoz
- Arionon Kanadába, és Frank még mindig nem érti a családi ajándékot
- Na, végre! Alaska!
- Egy óriás mínusz, és Percy Nnem fulladt meg
- Percy mindenre emlékszik
- Még egy óriás mínusz
- Jön az Argo II
Ja, meg Percy praetorrá emelik, és megkapja a tetkóját, ami egy fájó pont nekem. Nem tusom miért, de a rómaiak nem a kedvenceim. A görögöket mindig jobban szerettem, töri órákon is. (The Blood of Olympus SPOILER: Bár talán csak az zavar, ahogy Percy és Annabeth határoznak az ötödik könyv végén… De az nagyon…)
A Neptunus fia egy igazi PJO könyv, Percy-poénokkal, és am,úgy is sok-sok Percyvel, és mindennel, ami egy jó Rick Riordan könyvhöz kell. (Kivéve talán Annabeth és a Percabeth jelenetek hiányoznak.)
They all ordered massive plates of eggs, pancakes, and reindeer sausage, though Frank looked a little worried about the reindeer. “You think it’s okay that we’re eating Rudolph?”
“Dude,” Percy said, “I could eat Prancer and Blitzen, too. I’m hungry.”
