Igazán sajnálom, hogy kicsit hanyagolom a honlapot, de azért igyekszem ide is gyártani a tartalmat. Engesztelésül, az előző két könyvhöz már megcsináltam az illusztrációk történetét, de harmadikhoz még ismeretlen az illusztrációk története. Úgyhogy nézzük akkor az első négyet!
1. Váratlan jövevény
Igazából Az őrzők tüze első illusztrációját kétszer is elkészítettem, mert az elsőn Bellona elég csikósra sikeredett. A második verzióval sem vagyok teljesen megelégedve, mindenesetre jobb, mint az első volt.
Ez a kép volt az első (illetve, ha úgy vesszük második), amit Az őrzők tüzéhez készítettem. Igazából, ebben a könyvben ténylegesen látszódni fog, hogy abban az évben, amelyben a rajzok készültek, jobban belemelegedtem a rajzolásba, mert egy ponton egészen más külleműek lettek az illusztrációk.
Négy pata koppant, négy igencsak koszosnak mondható pata, és az egész ló ugyanolyan zilált volt, és csatakos, mint lábai.
2. A szökés
Itt is egy példa a fent említettekre. Ezen az illusztráción tényleg látszódik, hogy időközben fejlődtem, és használtam némi referencia képet is, hogy részletesebben meg tudjam rajzolni a képet. Személy szerint, ez az egyik nagy kedvencem, és büszke vagyok arra az árnyékolásra. 🙂
Ez a kép utolsók között készült el, már ha jól emlékszem. Nem vagyok ebben olyan tökéletesen biztos…
Átugrottam a kis krátert, ami a talajban keletkezett. Bellona felágaskodott, elgémberedett végtagjait kinyújtóztatva, majd utánam szökkent.
3. A király halála
Na, ezen az illusztráción megint csak látszódik, hogy korábban készült, hasonlóan az elsőhöz. Nem használtam hozzá képet, és elég egyszerűen is oldottam meg. Ezt talán másodjára, vagy harmadjára készítettem el, nem vagyok benne biztos. Szerettem volna megrajzolni ezt a jelenetet, a teljes királyi családdal, de még lehet, egyszer újra elkészítem, mert nem teljesen vagyok megelégedve vele.
A három álló alak közül az egyik Bellona volt, így feltételeztem, hogy a fekvő a bátyja lehet, Mars, akinek egy kötés fogta át a mellkasát, amit már átáztatott a vér. Egy kőágyon feküdt, amit piros takarók borítottak, akárcsak a rajta fekvő lovat.
4. A temetés
Ez volt talán a harmadik rajz, amit elkészítettem. Az előző, meg ez lehet felcserélt sorrendben készült el, nem tudnám biztosra megmondani. Viszont, bár ez az illusztráció is egy korábbi darab, azért ezen már látszódik, hogy próbálkoztam jobban kidolgozni a részleteket. A sír, ha engem kérdeztek, elég gyatrára sikeredett, de hát, minden művésznek a legnagyobb kritikusa saját maga. 🙂 Csoda is lenne, ha 100%-ig megelégednék vele. Plusz, ezen a képen van is egy hiba. Észreveszitek? Nem nagy, és nem lényeges, de engem azért zavar. 😀
Ezt a jelenetet a könyvben egyszerűen imádtam, mert elég… érzelmesre sikeredett. Bellona lábainak története, és hogy hogyan is lett olyan a kanca, amilyen, az egyik kedvenc részem.
Bellona lassanként a bátyja sírjához lépett. Még mindig esett A halmok fölé tornyosuló fák levelei szinte feketének látszottak.
One comment on “Az őrzők tüze | Az illusztrációk története #1”