Régen volt már ennek az első része, tudom. De jobb későn, mint soha. Úgyhogy itt az illusztrációk története a 8-11. fejezethez. 🙂
8. Primum titkai
Olyan régen készítettem már az illusztrációkat, hogy nem is emlékszem a körülményeikre, de azért vannak még emlékfoszlányaim. 😀 Ezzel a képpel kapcsolatban élénken él az emlékezetemben, hogy mennyire büszke voltam az árnyékolásra. Mindig ugyanolyan szögben árnyékolok, és itt azért kicsit más volt a helyzet, minthogy a fő fényforrás a lélek volt, így ahhoz kellett igazodnom. Szerintem egész jól megoldottam. (Igen, most éppen a saját vállam veregetem.)
A fehér nyaláb egyre csak közeledett, magával hozva a fényét. Szinte elvakított, úgy világított. Akkor odaért, és az orromnak ütközött. Először arra számítottam, hogy szilárd lesz, mint egy golyó, de olyan volt, mint valami puha szőrlabda. Amikor nekiütközött az orromnak, megesküdtem volna rá, hogy rám mosolygott. Nem tudom, hogyan, hisz nem volt szája, se szeme, se semmije, mégis olyan érzésem volt, mintha örült volna nekem.
9. Tárgyalás a két lábon járó majmokkal
Ettől a fejezetcímtől mindig mosolyognom kell. Amit az ebben a fejezetben szereplő rajzról el tudok mondani, az az, hogy próbáltam valahogy érzékeltetni a különbséget a földi, illetőleg a kontinensi/primumi lovak között. Ezért kicsit más stílusban igyekeztem kiszínezni Fulgurt. Igazából mindig igyekszem elegyengetni a színezést, de itt direkt nem nyúltam hozzá, hogy más külsőt mutasson ezzel az ábrázolt karakter.
Meglepetésemre nem egy fél légió tűnt fel előttem, hanem egy ló. Pontosabban az a csatamén, amelyen Dominikus lovagolt a vár ellen.
El nem tudtam képzelni, mit kereshet itt egy római ló, ráadásul gazdátlanul. A jelek szerint pár napja már az erdőben lehetett, mert szőrét sáros foltok borították, hosszú sörénye pedig gubancos volt. Amikor letakarítják, bizonyára egy pompás fekete csődör lehet, de most szegény elég elveszetten nézett ki. A hátán még ott kapaszkodott a nyereg, de a kantárszár elszakadt, és ágcsomók himbálóztak a két végén. A csődör idegesen rágcsálta a szájában lévő zablát.
Ma erről a két illusztrációról osztottam meg pár gondolatot, majd hamarosan hozom a továbbiakat is!
Addig is további szép napot!
Az őrzők tüze | Az illusztrációk története #1
Psszt! Itt is aktívkodom:
moly.hu | Instagram | Facebook | YouTube