Megvolt a Sárkánytűz újraolvasása is, és itt vannak a gondolatok, amik felmerültek bennem:
A Futó tűz után végre elolvastam a kiadott verzióját a Sárkánytűznek is. Ezt még annyira sem próbáltam meg kiadás után elolvasni, mint az első részt. Most végre sor került rá.
Még mindig tudnék mit változtatni, szavakat lecserélni, belejavítgatni magába az írásba, de már látszódik, hogy fejlődtem a Futó tűz óta. Az is látszódik, hogy Főnix is kicsit komolyodott, bár nem sokat. Az igazi változás inkább Az őrzők tüzében lesz, abban jobban megfigyelhető a változás az írási stílusomban is, legalábbis szerintem.
Ezt a könyvet úgy olvastam, hogy bár emlékeztem a történetre, mégis volt, mikor másra emlékeztem a megfogalmazásban, mint ami lett. Azt pedig nem tudnám megmondani, hogy ezek az apró változások mikor és hogyan kerültek bele, mert én nem emlékszem, hogy átírtam volna, engedni meg nem hiszem, hogy engedtem. Jó, ez tényleg csak egy-egy lényegtelen szó, de kicsit azért zavart.
A Sárkánytűz eseményei azok, melyek még a történet kezdetén alakultak, és ezek kezdik el felvezetni a további kötetek eseményit. A Futó tűz és a Sárkánytűz is megállja a helyét önálló regényként, de nem árt elolvasni az egyiket, hogy megértsük a másikat, és főleg, hogy megértsük a továbbiakat.
Nem ebben a kötetben jelentek meg utoljára a sárkánylovak. 😉
Hiányzott a Kontinens.
Psszt! Itt is aktívkodom:
moly.hu | Instagram | Facebook | YouTube